1Jn 4,13-21.

13 Abból tudjuk, hogy benne maradunk, és ő mibennünk, hogy a maga
Lelkéből adott nekünk. 14 És mi láttuk, és mi teszünk bizonyságot
arról, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül. 15 Ha valaki
vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban Isten marad, ő pedig Istenben; 16
és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret
minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad,
és Isten is őbenne. 17 Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy
bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy
vagyunk mi is ebben a világban. 18 A szeretetben nincs félelem, sőt a
teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki
pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. 19 Mi tehát azért
szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. 20 Ha valaki azt mondja:
"Szeretem Istent", a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem
szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. 21
Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a
testvérét is.

                       EGY NYÁJASABB ISTEN

Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk
az ítélet napja felé. A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes
szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig
fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. (1Jn 4,17-18)

Úgy nőttem föl, hogy a családom ritkán járt templomba. Kíváncsiságból
néha prédikációt hallgattam a rádión. Úgy tűnt, ezek többsége azt
mondja, állandó félelemben kellene élnünk, mert a pokolra juthatunk.
Amikor magam kezdtem templomba járni, meglepődtem, hogy sokkal többet
hallok Isten szeretetéről, mint a pokolról. A bűnről sohasem ejtettek
szót a megbocsátás említése nélkül. Tetszett ez a kedvesebb, nyájasabb
Isten, de még mindig aggódtam: "Ez az egyház fölhígítja az
evangéliumot? Nem kellene félnünk Isten büntetésétől?"
Azután egy napon elolvastam a fönti igerészt János első leveléből.
Nagyon megkönnyebbültem, olvasva, hogy az Isten büntetésétől való
félelem nem a nagy, hanem a még nem teljes hit jele. Ahogy a Zsid
10,22-23 szerzője írta, "járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes
hittel... a reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű
az, aki ígéretet tett."
Megtanultam, hogy az istenfélelem bibliai jelentése a tisztelet és
hódolat, nem pedig az ítélet napjától való rettegés.

Imádság: Urunk, segíts mindig éreznünk szeretetedet és békédet, amíg

közelebbi kapcsolatot keresünk veled.

Ámen.