2009. április 10. péntek

Lk 23,26-43.

26 Amikor elvezették őt, megragadtak egy bizonyos cirénei Simont, aki a
mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után. 27 A
népnek és az asszonyoknak nagy sokasága követte őt, akik jajgattak, és
siratták őt. 28 Jézus pedig feléjük fordulva ezt mondta nekik:
"Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és
gyermekeiteket sirassátok; 29 mert jönnek majd olyan napok, amikor ezt
mondják: Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az
emlők, amelyek nem szoptattak! 30 Akkor majd kiáltani kezdik a
hegyeknek: Essetek ránk! - és a halmoknak: Borítsatok el minket! 31
Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?"
32 Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket. 33
Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre
feszítették őt, és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal
keze felől. 34 Jézus pedig így könyörgött: "Atyám, bocsáss meg nekik,
mert nem tudják, mit cselekszenek." Azután sorsvetéssel osztozkodtak
ruháin. 35 A nép ott állt és nézte. A főemberek pedig velük együtt így
csúfolódtak: "Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő az Isten
választott Krisztusa!" 36 Kigúnyolták a katonák is, odamentek hozzá,
ecetet vittek neki, 37 és így szóltak: "Ha te vagy a zsidók királya,
mentsd meg magadat!" 38 Felírás is volt a feje fölött görög, latin és
héber betűkkel írva: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA. 39 A megfeszített gonosztevők
közül az egyik így káromolta őt: "Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg
magadat és minket is." 40 De a másik megrótta, ezt mondva neki: "Nem
féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! 41 Mi ugyan
jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem
követett el." 42 Majd így szólt: "Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor
eljössz királyságodba." 43 Erre ő így felelt neki: "Bizony, mondom
néked, ma velem leszel a paradicsomban."

                         EGY SZÖRNYŰ HÉT

Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk. (Róm 5,8)

Évtizedekkel ezelőtt Dr. Elizabeth Kübler-Ross felállított egy öt
lépésből álló modellt arról, hogyan kezeli az ember a veszteséget és a
halált. Az első lépés a "tagadás", amikor megpróbálunk nem tudomást
venni arról, ami történik, mert félünk vele szembenézni. Az ember el
akarja kerülni a fájdalmat és a félelmet. Jónak nevezzük, ami örömöt
okoz és boldoggá tesz, és amikor az igazság fájdalmas, úgy gondoljuk,
ez biztosan rossz.
Jézus szenvedése elmondja nekünk az igazságot arról, hogy a bűn (az
Isten nélküli életünk) hogyan vezet félre minket. A bűnünk az Ártatlant
bűnösnek ítéli. Elárulja azt, aki oltalmába vett minket, és halálra
ítéli az Életadót.
Egy olyan kultúrában, ahol az ember, akár hazugság árán is próbál
boldog lenni, úgy érzem, bocsánatot kell kérnem ezért a hétért. "Szent
Hét"-nek (nagyhét) nevezzük, inkább borzalmas hét. A mai napot "jó
pénteknek" (nagypéntek) hívjuk, pedig rettenetes. Félünk e nap
fájdalmától, és a legtöbben csak húsvétkor mennek templomba, a valóban
jó és örömteli napon.
Egy figyelmeztetést kellene ehhez a héthez írni: "Figyelem! Jézus
szenvedése többet mutat, mint amennyit látni szeretne, és többet mond,
mint amennyit tudni akar." A nagypéntek nemcsak Jézusról szól, hanem
rólunk, és a bűneink áráról is.

Imádság: Úr Jézus, köszönöm, hogy meghaltál, hogy megszabadíts a
bűntől. Ámen.

A nagypéntek fájdalma teszi lehetővé az örök húsvétot.