Nemcsak a bűnbánatnak vannak könnyei, hanem az együttérzésnek is. Akinek érző szíve van, annak fáj a másik ember fájdalma, szenvedése. Aki szeret, az tudja hordozni a szívében a másik embert, és tud is imádkozni, esedezni érte Istenhez! A mai Evangéliumban olvashatjuk, hogy a százados megragadta a kínálkozó alkalmat. Mihelyt Jézus a városba érkezett, azonnal felkereste Őt és előterjesztette a kérését. Láttuk azt is, hogy tudta, kihez beszél, ezért szólította Jézust, - Uramnak. Az is feltűnik nekünk, hogy milyen szeretettel beszél a szolgájáról, aki csak egy a sok közül, de neki mégis fontos az az egy is. - - „Amikor Jézus a néphez intézett beszédét befejezte, Kafarnaumba ment. Ott betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit ura nagyon kedvelt. A szolga már a halálán volt. A százados, aki hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját. Amikor ezek odaértek Jézushoz, kérlelték őt: „Megérdemli, hogy megtedd ezt neki, mert szereti népünket, és a zsinagógát is ő építtette nekünk.” Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze voltak a háztól, a százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj! Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Éppen ezért nem tartottam magamat méltónak arra sem, hogy hozzád menjek. Csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. Bár magam is alárendelt ember vagyok, alattam is szolgálnak katonák. S ha azt mondom az egyiknek: „Menj!” - akkor elmegy, ha a másiknak meg azt mondom: „Jöjj ide!” - akkor odajön, vagy ha a szolgámnak szólok: „Tedd meg ezt!” - akkor megteszi.” Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az őt követő tömegnek: „Mondom nektek, nem találtam ekkora hitet Izraelben.” Amikor a küldöttek hazaértek, a beteg szolgát egészségesnek találták. ( Lk 7,1 - 10 ) - A százados tudja, hogy nem méltó arra, hogy Jézushoz menjen. Egyszerű szavakkal üzen Jézusnak, de a szíve mélyére tekinthetünk be, a szavai által. Ebből tudjuk, hogy ennek a századosnak volt bűne, és volt a bűnről ismerete is. - - Méltatlan vagyok, hogy hozzám gyere. - Ez zsidó százados, mivel tisztátalannak, bűnösnek érezte magát, úgy gondolta megkíméli Jézust attól, hogy tisztátalanná váljék azzal, ha bemenne a házába. Érdekes lelkülete lehetett, hisz aggódik Jézusért. Nem akarja, hogy Jézus a bűntelen ember, beszennyeződjön. A százados nem tudhatta, hogy Jézus, pont a megvetett, bűnös emberekért jött. - Isten különös ajándéka az, amikor egy embernek bűntudata van. Amikor annak látja az életében levő bűnöket, aminek látja az Isten. - Amikor, az Úr Jézus közelébe kerülünk, és az Ő jósága bevilágít az életünkbe, akkor lássuk meg a bűneinket.Alázatos lelkület, - lelki nagyság kell ahhoz, hogy meg tudjunk hajolni a nagyobb előtt, hogy meg tudjunk hajolni az Isten előtt. - Gondolunk - e már valaha arra, hogy tényleg nem vagyunk méltók, hogy az Úr szívünk hajlékába jöjjön?... - - Jussunk el arra az állapotra, amikor mindennap megérezzük lelkünk valós állapotát, és mondjuk ki: - Uram! - Méltatlan vagyok, hogy hozzám gyere!... De kérlek mondd ki: - kegyelmet adó, gyógyító szavaidat!