József harmincéves volt, amikor az ország kormányzója lett Egyiptomban. Akkor a föld hét éven át bőségesen termett gabonát és más élelmet. József a városokban gyűjtette össze azokat. Ezekben a bőséges esztendőkben sok gabonát arattak, és helyeztek el a magtárakban. Eközben Józsefnek két fia született. Az Isten elfeledtette vele a rabszolgaság és a börtön minden szenvedését, és megáldotta őt Egyiptom földjén. József Egyiptomban betöltött magas állása ellenére Jákob fiának érezte magát. Majd a bőség hét esztendeje után, megkezdődött a hét szűk esztendő. A máskor oly termékeny Nílus - mente száraz sivataggá változott. Az Egyiptommal szomszédos országokra, mint Szíriára, Arábiára és Kánaánra is átterjedt az éhség. Kétségtelenül az eső hiánya volt ennek az oka. Az egyiptomiak kezdtek éhezni, és a fáraótól kértek élelmet. A fáraó Józsefhez küldte őket. József megnyitotta az összes magtárat, ahol a fölvásárolt gabonát tárolták. Az egyiptomiak szívesen vették, mert másként éheztek volna. Más országokból is jöttek karavánok, hogy gabonát vásároljanak, és hálásak votak azért, hogy kaptak gabonát. Viszont kevesen tudták, hogy József Istene az, aki az éhínségtől megmentette őket. De azt senki sem tudta, hogy az Istennek ezzel még más célja is van. Erről beszél a mai Olvasmány: - - A bőség hét esztendejének elmúltával eljött az éhség hét esztendeje, ahogyan József megjövendölte. Éhezni kezdett Egyiptom egész földje is, és a nép a fáraóhoz kiáltott kenyérért. A fáraó azt üzente nekik; „Menjetek Józsefhez, és amit ő mond nektek, azt cselekedjétek!” Amikor az éhség kiterjedt az egész országra, József megnyitotta a magtárakat, és gabonát adott az egyiptomiaknak, mert nagy volt az éhség Egyiptom földjén. Sőt mindenhonnan Egyiptomba mentek Józsefhez gabonát vásárolni, mert nyomasztó éhínség volt az egész földön. Másokkal együtt Jákob fiai is Egyiptomba mentek, hogy gabonát vásároljanak, mert Kánaán földjén is éhínség támadt. Az ország kormányzója pedig József volt, és az ő engedélyével adták el a gabonát a föld minden népének. Amikor testvérei elébe járultak, arccal a földre borultak előtte. Mihelyt József meglátta testvéreit, azonnal megismerte őket, de ő nem ismertette meg magát, hanem keményen beszélt velük. Azután őrizetben tartotta őket három napig. Harmadnap József így szólt hozzájuk: „Tegyétek, amit mondok, és akkor életben maradtok, mert én is félem az Istent! Ha becsületesek vagytok, maradjon egyik testvéretek megkötözve őrizetben, ti pedig menjetek, és vigyetek gabonát éhező családotoknak. Aztán hozzátok el hozzám legkisebb testvéreteket! Akkor elhiszem szavatokat, és nem fogtok meghalni.” A testvérek bele is egyeztek. Egymásnak pedig azt mondták: „Méltán bűnhődünk testvérünk miatt, mert láttuk lelke szorongását, amikor rimánkodott nekünk, de nem hallgattunk rá. Emiatt szakadt ránk ez a megpróbáltatás.” Ruben így szólt: „Nemde megmondtam nektek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen? De ti nem hallgattatok rám. Íme, most számon kérik rajtunk a vérét!” Nem tudták ugyanis, hogy József érti őket, mert tolmács által beszélt velük. József pedig elfordult tőlük, és sírásra fakadt. (Ter 41,55; 42,5-7a.17-24a )Józsefet, példaképül állíthatjuk magunk elé! Ő tisztelte a fáraót, és a népet. Még a gazdagság, a hatalom sem távolította el Istentől. József, Istennek tulajdonított minden vele való történést. Ezért tudott megbocsátani testvéreinek, és meg is vallja, hogy mindig azt érezte, Isten vezette őt. Bármi történik életünkben, Isten velünk van. Maradjunk hűségesek Istenhez, és mindig bocsássunk meg az ellenünk vétőknek!