El ne sodródjunk!  Zsidókhoz írt levél 2:1

"....hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az Úr hirdetett először. Azok pedig, akik hallották, megerősítették ezt számunkra,

 Isten pedig velük együtt tett bizonyságot jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott szét."           Zsidókhoz írt levél 2:3-4

"Régen a próféták által szólt Isten az őseinkhez. Sokszor és sokféleképpen megszólította őket. Most, ezekben az utolsó napokban azonban a saját Fián keresztül szólt hozzánk..."  Zsid. 1:1-2

Isten szól az emberhez. Ez egy rendkívüli dolog. Mit kezdünk a hallottakkal?

Foglalkoztat bennünket az Ő Szava?  Hogyan reagálunk az Ő beszédeire? Méltatjuk-e arra, hogy ismeretünkben megtartsuk?  Vannak olyan emberek, akik

"nem méltatták az Istent arra, hogy ismeretökben megtartsák," Róma 1:28

Mivel van tele az elménk, a szívünk?

A zsoltár író arról tesz bizonyságot, hogy:

"Szívemben őrzöm szavaidat, mint rejtett kincseket,

    nehogy vétkezzem ellened!"  Zsolt. 119:11

Tovább olvasva a zsoltárt még sok hasonló megfogalmazással találkozunk.

Miért is fontos ezekről  gondolkozni, beszélgetni?  Azért mert:

"...az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el..."

1 Péter 5:8

De nem csak ezért fontos ezeket szem előtt tartani.

" Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van. Aki viszont nem engedelmeskedik a Fiúnak, az sohasem látja meg az örök életet, hanem Isten haragja alatt marad.”

János 3:36

Melyek azok a konkrét dolgok, amikben engedelmeskednünk kell, kellene, hogy elkerüljük a "sohasem látja meg az örök életet" megbélyegzését és kikerüljünk az "Isten haragja" alól?

Régen ott volt a tíz parancsolat és sok - sok szabály, melyet soha nem tudtak betartani az akkori emberek.

Jézus új parancsolatokat, útmutatásokat, elvárásokat ...stb adott számunkra, melyekről azt olvassuk, hogy "nem nehezek"

"Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehezek."    1 János 5:3

Erről az "Isten iránti szeretet"-ről Jézus is beszél:

" A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak."  János 14:21

Melyek Jézus parancsai? Ismerjük, megtartjuk azokat?  

Ezek nagyon fontos kérdések. A megtartásukhoz ígéretek kötődnek:

"...azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak."

Isten megtartó kijelentése nélkül, csak sodródunk a biztos pusztulásba.

Kijelentés nélkül csak rossz döntéseket hozunk.

Tehát Kedves  Atyám fiai és Kedves Atyám Leányai.

Gyűjtsük ide egy csokorba Jézus parancsait, hogy szem előtt legyenek.

Hadd ismerjük meg ne csak elméleti szinten, hanem a mindennapi hús - vér

gyakorlatban, hogy "el ne sodortassunk"!

A saját életemből ide hozok most egy néhány régebbi bizonyságot, megtapasztalást.

 Mindannyiunk keresztény élete elkezdődött valamikor és azóta fejlődtünk, növekedtünk az Úrban. Ezeknek az előre lépéseknek mindig voltak okai. A folyamatos új felismerésre téréseinknek voltak előzményei, melyek jó irányba, a helyes útra tereltek. Ezek pedig Isten személyre szabott üzenetei voltak, melyeket megértettünk és engedelmesen megcselekedtünk. Isten az Ő üzenetét nagyon sok féle módon  igyekszik eljuttatni hozzánk. Igeolvasás vagy hallgatás által, de ezer féle más módon is. Csak úgy eszembe jut egy-egy Ige egy esemény láttán, vagy amikor hallok egy beszámolót, történetet. Bizonyára előfordult már veletek is, hogy egy-egy gondolat nem hagy nyugodni. Újra és újra eszedbe jut, és nem tudsz tőle szabadulni. Most nem a gonosz gondolatokra gondolok, mert attól meg lehet szabadulni. 

Amikor Isten kezd el nyugtalanítani, és addig nem tágít, míg válaszra nem méltatod. Az  eddigi életemben szinte minden előbbre lépést ilyen felülről való nyugtalanítás előzött meg. Mielőtt még túl hosszúra nyúlna ez a kis bevezető, ezért most abba is hagyom és idehozok néhány Igét, melyekkel Isten formálta az életemet és az óta is igyekszem engedelmesen betölteni. 

"Szeresd felebarátodat, mint magadat." Ez egy nagyon közismert Ige. Néha még a világiak is idézik. Nekem is csak úgy eszembe jutott, de jött hozzá egy kis használati útmutató is. A "felebarát" szót cseréld ki valami konkrétabb kifejezéssel. Nekem akkor éppen az volt aktuális, hogy: 

"Szeresd anyósodat, mint magadat" Belátom, hogy ez akkoriban csak nekem volt túl személyes üzenet, de azóta megértettem, hogy a szó cserével kapcsolatban rengeteg lehetőségem nyílt. Csak néhányat a sok közül a teljesség igénye nélkül: "Szeresd főnöködet, szomszédodat, ellenségedet, rágalmazódat ...stb, stb. Tehát ez egy nagyon személyes üzenet volt. Néhány hónapi vergődő próbálkozás után aztán azt kellett mondanom, hogy:

"Uram én erre nem vagyok képes. Minden amit ez ügyben teszek az egy látszat cselekvés, de az igazság az, hogy képmutató vagyok."

Akkor értettem meg, hogy a magam buzgósága kevés egy ilyen fal áttöréséhez és akkor alázattal azt kértem, hogy: 

"Uram adjál nekem szeretetet, hogy úgy tudjam szeretni az anyósomat ahogyan Neked is tetszik!"

 Luk. 18.9.

Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők  igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:

Mondhatnám azt is, hogy ez csak egy összekötő szöveg. Az evangélium írója ezzel vezeti be az utána következő történetet. Azonban van benne néhány  kifejezés, melyeken nem tudtam könnyedén túllépni. Pedig erősítgettem magamban, hogy valóban vannak ilyen emberek, "elbizakodottak magukban, hogy ők igazak". De "a többieket semmibe sem vették" megállapítással már nem tudtam megbirkózni. Napokig vagy talán tovább is nyugtalanított. Nem tudtam elhitetni magammal, hogy csak a sátán vádol ezzel, mert eszembe jutott néhány eset aztán egyre több, amikor egyes megnyilatkozásaimra nagyon is ráillett ez a meghatározás. Megint az Úr elé kellett állnom, hogy segítsen megharcolni és megállni ebben a dologban is.

Az Ige olvasása közben gyakran átsiklunk egy - egy kifejezésen. Persze nem mindig a felületesség   miatt van ez, hanem talán a régies megfogalmazás vagy szóhasználat miatt.

Az efézusi levél 5. részében van egy felsorolás az Istennek nem tetsző dolgokról, vagyis a bűnökről.  Az ember úgy érzi, hogy ezek már régen halálba adott dolgok és különös jelentőséget nem tulajdonít nekik. A negyedik versben van egy kifejezés, ami első olvasásra nem mond semmit.  Ez pedig a "bolond beszéd". A  mai szóhasználatban már szinte nem is hallani. Ezért könnyedén túl is léptem rajta, mint valami régi, nem élő  meghatározáson.  Igen. A Károli fordításban vannak ilyen nehezen érthető vagy idejét múlt kifejezések.

Eféz. 5,4

Sem undokság, vagy bolond beszéd, vagy trágárság, melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás. 

Azonban, amikor ezt a részt a Csia fordításban megláttam, akkor már nem tudtam olyan könnyedén tovább lépni.  Ott egészen  más kifejezést találtam.   "szellemeskedő beszéd ne hangozzék"

Ef 5,4

se szégyenletes, se ostoba, vagy szellemeskedő beszéd ne hangozzék, melyek nem illenek [hozzánk] hanem inkább hálaadás! 

Ezt látva már találva éreztem magam.  Így megértve már hangsúlyossá vált a negyedik vers végén lévő kifejezés, mely mind a két fordításban megegyezik. 

"a mint szentekhez illik; "

Vagyis a szentségre való törekvésemnek egyik akadályáról van szó.  Az emberek között való forgolódásomban úgy próbáltam alkalmazkodni, derűt, jókedvet sugározni, hogy szavaimat néha egy kis humorral,  fűszereztem, melyet mindenki jó néven vett. Így aztán nem is vettem magamon észre, hogy rám illik ez a "szellemeskedő beszéd" kifejezés.