Jn 20,11-18.

11 Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt
a sírboltba, 12 és látta, hogy két angyal ül ott fehérben, ahol előbb
Jézus teste feküdt; az egyik fejtől, a másik meg lábtól. 13 Azok így
szóltak hozzá: "Asszony, miért sírsz?" Ő ezt felelte nekik: "Mert
elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették." 14 Amikor ezt
mondta, hátrafordult, és látta, hogy Jézus ott áll, de nem ismerte fel,
hogy Jézus az. 15 Jézus így szólt hozzá: "Asszony, miért sírsz? Kit
keresel?" Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá:
"Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én
elhozom." 16 Jézus nevén szólította: "Mária!" Az megfordult, és így
szólt hozzá héberül: "Rabbuni!" - ami azt jelenti: Mester. 17 Jézus ezt
mondta neki: "Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához,
hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én
Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez."
18 Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak: "Láttam az
Urat!", és hogy ezeket mondta neki.

                            ELENGEDÉS

Jézus ezt mondta neki: "Ne érints engem, mert még nem mentem fel az
Atyához." (Jn 20,17)

Mikor a lányom jogosítványt szerzett, nehéz időszakot éltem át.
Hirtelen szembesültem a szörnyű ténnyel, mekkora függetlenségre tett
szert, hiszen - felügyeletem alól kikerülve - bárhová elmehetett, és
különféle dolgokat tehetett. Mégis el kellett őt engednem. Eljött az
ideje.
Nem sokkal később újra elolvastam János evangéliumából Jézus és Mária
Magdolna érdekes beszélgetését. Jézus azt mondja Máriának: "Ne érints
engem!" Ez a felszólítás fontos üzenetet hordoz. Gyakran, különféle
módon - teológiánkkal vagy saját nézőpontunk alapján - próbáljuk Istent
megérinteni. Folyamatosan azt képzeljük, hogy urai vagyunk a
helyzetnek, s így feltarthatjuk az Urat. Ez azonban korlátozza őt.
Ha hiszünk a feltámadásban, már nem vágyunk arra, hogy Istent
ellenőrzésünk alatt tartsuk. Ahelyett, hogy megpróbálnánk őt
birtokolni, definiálni, dobozba zárni, arra kér, hogy merjünk egyedül
elindulni, s engedjük, hogy közben ő maga csatlakozzon hozzánk. Ennek
megtétele nagy hitbeli előrelépés. Ám Jézus arra emlékeztet minket,
hogy az életet, amelyet keresünk, akkor találjuk meg, ha átadjuk
magunkat neki.

Imádság: Istenünk, segíts, hogy ne magunk akarjuk irányítani az
életünket, s ne akarjunk korlátok közé szorítani sem téged, sem a
tetteidet. Kérünk, ragaszkodj hozzánk, különösen, ha bizonytalanok
vagyunk.

 Ámen.