A prófétálás  2. rész

Ó- és újszövetségi próféták: Az Újszövetségben különbséget kell tenni a próféta, mint szolgálati ajándék, tisztség és a prófétálás  között, ugyanis nem mindenki próféta, aki prófétál. A próféta szolgálatában megbízhatóan működnek a kijelentés ajándékai, tehát a bölcsesség beszéde, a tudomány beszéde és a szellemek megkülönböztetése, melyek viszont a prófétálás karizmájának megnyilvánulásakor nem feltétlenül vannak jelen. Hiteles prófétai szolgálat ma elvétve van jelen Krisztus Testében, a prófétálás ajándéka viszont szinte mindenhol kipróbáltan működik. Első generációs ébredések során valószínűleg azért sem jellemző a prófétai szolgálat kialakulása, mert a prófétákat Isten gyakran már az anyjuk méhétől elválasztja, hogy megőrizze természetüket a bűntől. Várható azonban, hogy a prófétai tisztség a jövőben meg fog újulni az Egyházban és Izraelben is. Ezt vetíti előre a Jóeltől származó, fentebb idézett prófécia, amely a már hívőket bátorítja azzal, hogy fiaik és leányaik prófétálni fognak. A keresztény családokban felnőtt generáció már tud teljesen szent, tiszta életet élni, így közülük sokan alkalmasak lehetnek a prófétai szolgálatra. A mostani generáció Keresztelő János szolgálatában áll: útkészítő a következő nemzedékek számára. Izraelben a nagy nyomorúság idején a két próféta is Mózes és Illés kenetével szolgál majd (Jelenések 11, 3–12). Az újszövetségi prófétálás jellege és rendeltetése tehát jelentősen eltér az ószövetségitől, noha ugyanaz a Szellem nyilvánul meg rajta keresztül. Az Ószövetségben, ahol csak a király, a pap és a próféta hordozott természetfölötti felkenetést, a prófétálás ajándéka – néhány kivételes esettől eltekintve – szinte kizárólag a prófétákon működött. Ezzel szemben az Újszövetségben bármely Szent Szellemmel betöltött hívőn keresztül megnyilvánulhat ez a karizma, de ettől ő még nem lesz próféta – még akkor sem, ha esetleg a kijelentés ajándékai is hitelesen megnyilvánulnak rajta keresztül. Hosszú kipróbálás és szellemi ellenőrzés alatt fejlődik ki a prófétai szolgálat egy gyülekezetben. Aki az Ószövetségben Isten kenetével, Szellemétől felkenve prófétált, az próféta volt. Nagyon ritkán fordult elő, hogy egy "civil" személy prófétai szellem befolyása alatt szólt – mint például Saul, akire rászállt a Szent Szellem, mikor a próféták seregével találkozott (1Sámuel 10, 10–11). A Sámuel által alapított prófétaiskolában nagyon erős kenet koncentrálódott, mert ott az emberek folyamatosan imádkoztak, dicsérték Istent, ezzel együtt gyakran prófétáltak is. Hasonló prófétai közösség alakult ki Dávid sátorában is, ahol a léviták közel negyven éven keresztül napi huszonnégy órában dicsérték az Urat: szellemi áldozatokat mutattak be, melynek eredményeként a Szent Szellem kenete hatalmasan működött. Itt született a Zsoltárok könyvének nagy része, ami köztudottan profetikus énekek gyűjteménye is, hiszen – többek között – számos egyedülálló próféciát tartalmaz az eljövendő Messiásról. Dávid ebből a szempontból is egyedülálló király volt, hiszen rajta keresztül többször megnyilvánult a prófétálás szelleme. Ez nagyon más, mint ami Saullal megtörtént, hiszen ő csak ideiglenesen került a befolyása alá, de tartósan nem maradt kenet alatt. Dávidot egyébként – ahogy Ábrahámot és Mózest is – prófétának nevezi a Biblia, ugyanakkor őket nem kifejezetten erre a szolgálatra hívta el Isten. Ámen!