Várva vártam az Urat, és õ lehajolt hozzám.

A tanítványok elindultak, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiûztek, sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak. (Mk 6,12-13)
Mai világunkban szinte már elképzelhetetlen számunkra az az életforma, amelyet a tanítványok folytattak. Pedig nekünk is ugyanaz a feladatunk, ugyanaz a szolgálatunk a 21. században is, mint ezelõtt kétezer évvel volt. Hirdetnünk kell minden embernek Jézus Krisztus halálát és feltámadását. Hirdetni azt, amit Jézus is mondott: Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa! Ez ránk nézve is igaz. Követni Krisztust, szívünkbe fogadni az õ igéjét, elfogadni tõle azt a hatalmas ajándékot, amit felénk nyújt, és ez a benne való öröm és békesség. Ha ez a mi életünkben is megtörténik, és Krisztust követõ emberek leszünk, amint tették azt a tanítványok is, akkor a feladatunk adott: az emberek közé menni, és átadni nekik az örömhír üzenetét. A tanítványoknak megadatott, hogy kiûzzék az ördögöket, meggyógyítsák az embereket. De akár hisszük, akár nem, ez ma is lehetséges. Mi nem tudunk csodát tenni, de Isten mindent megtehet. Nekünk viszont az a feladatunk, hogy imádkozzunk a testi és lelki betegségben szenvedõkért, az elesettekért, a szomorú szívûekért. Mert tudjuk, hogy nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének, és amit imádságban hittel kérünk, azt megkapjuk. Ezt maga Jézus mondta és ígérte meg. Bátran legyünk tehát Krisztus követõi és az õ szolgái, mert ennél örömtelibb feladat nem adatik az embernek, és nincs ennél nagyobb dolog a Földön.

Isten az égben minden embert egy kötélen tart. Amikor vétkezel, elvágod a kötelet. Isten újból összecsomózza a kötelet, s ezzel kissé közelebb húz magához. Bûneid újból és újból elvágják a kötelet, Isten pedig minden újabb és újabb csomóval egyre közelebb és közelebb húz. (Anthony de Mello)
Urunk! Kérünk, segíts minket, hogy mindennap a te utadon járjunk, és mint jó és hû szolgáid végezzük a feladatainkat! Ámen.