Boldog nép az, amelyiknek Istene az Úr 1. rész

Boldog nép az, amelynek Istene az Úr. (Zsoltárok 33,12) Az a nemzet, amelyik az ő isteneként tiszteli Istent - annak a nemzetnek az Isteneként -, az áldott és boldog nemzet. Ennek megfelelően, az a nemzet, amelyik nem ismeri Istent és amely nem tiszteli Őt, az olyan nemzet, amelyen, és amelynek népén átok van. Az emberek minden problémáért hajlamosak országuk vezetését hibáztatni -, és valóban, a vezetés felelősséggel tartozik Isten előtt -, azonban a nép választja a vezetőket! Ha az emberek Istennek vannak alárendelve, akkor olyan vezetést fognak választani, amely tiszteli Istent. De ha a nép lázadó Isten ellen és azokat választja meg, akik olyanok, mint ő, akkor az emberek szenvedni fognak. "Az ország bűne miatt sok annak a fejedelme; az eszes és tudós ember által pedig hosszabbodik fennállása." (Példabeszédek 28,2) Amikor az emberek vétkeznek Isten ellen, nemzetük teljesen instabil lesz. Mindezt láthatjuk a világ összes országában. Mindegyik alapjaiban rázkódik. Háborúkról és háborúk híreiről hallunk, gazdasági összeomlásnak vagyunk tanúi, az erkölcstelenség átszövi a társadalmat, az emberek nyíltan imádják pogány isteneiket, a család összeomlott, a gyerekeken erőszakosságot követnek el és elhanyagolják őket, a pénzsóvárság és a kapzsiság mindenütt jelen van, sőt biztatják is erre az embereket, a bűnözés nagymértékű, a rabszolgaság növekszik, az emberek biztonsága veszélyeztetve van, és - ami a legrosszabb -, az Egyház langymeleg és megalkuszik, sőt sok esetben jéghideg hőmérsékletet tanúsít. De ha az emberek megtérnek és Isten felé fordulnak, nem fogják eltűrni a gonosz uralkodót, hanem bölcs és Isten szerinti vezetőt fognak hivatalba állítani, aki tiszteli Istent - akkor az a vezető békességet és stabilitást fog hozni az egész nemzet számára. "Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhaj a nép." (Példabeszédek 29,2) "Mikor növekednek az istentelenek, növekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik." (Példabeszédek 29,16) Az egyetlen mód, amellyel egy nemzetet meg lehet változtatni az Egyházban való ébredés, amely az országban tömeges megtéréshez vezet. Az 1 Péter 4,17-ben a következőt olvassuk: "Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végük, akik nem engedelmeskednek az Isten evangéliumának?" Ha az Egyház nincs teljesen alárendelve Istennek és az Ő Igéjének, akkor hogy várhatják el a hívők, hogy a világ a helyes dolgokat cselekedje? Az Egyház túl sok időt tölt azzal, hogy megmondja a világnak, hogy mit kellene tennie, ahelyett, hogy a hívők maguk azt tennék. Példamutatással kell vezetnünk. Sok keresztény úgy gondolja, hogy ha megalkudnak, azzal megnyerik a bűnösöket, de ez nem így működik. A bűnösök megvetik a megalkuvó keresztényeket. Persze a bűnösök arra buzdítják a keresztényeket, hogy ők is éljenek bűnben, de a szívükben titokban meg fogják vetni őket gyengeségükért. A keresztények két dolog miatt alkudnak meg: vagy azért, hogy elkerüljék az üldöztetést, vagy hogy elnyerjék a világ bizalmát -, azonban egyiket sem fogják elérni. Jobb tűzben égni Istenért és üldöztetést elszenvedni, minthogy megalkudjunk és elveszítsük a hitelességünket. Az Ézsaiás 9,6-ban a következő van megírva: "Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk, és az uralom az Ő vállán lesz, és hívják nevét: Csodálatosnak, Tanácsosnak, Erős Istennek, Örökkévalóság Atyjának, Békesség Fejedelmének!" Isten a vezetés felelősségét az Egyházra - Krisztus Testére - helyezte, amelynek teljesen alá kell rendelnie magát az Atya, a Fiú és a Szent Szellem akaratának. Azért nincsenek a keresztények vezető pozícióban, mert elhitték az ördög hazugságát, hogy a világiaknak kell uralkodniuk. Azonban ez ellentétben áll Isten Igéjével. Isten azt mondja, hogy ha az istentelen uralkodik, a nép nyög és sóhajt, de ha a [megalkuvás nélküli] igaz van hatalmon, a nép örül! Figyeljük meg, hogy az áll az Igében, hogy a dolgok jól mennek ha az igaz uralkodik. Nem azt olvassuk, hogy a megalkuvó, néha igaz emberből lesz jó vezető; azt mondja az Ige, hogy az országnak olyan emberre van szüksége, aki nem alkuszik meg. A világon az egyik legnehezebb feladat Isten szerinti vezetőnek lenni. Úgy tűnik, mintha az összes negatív erő ellened menne, de mégsem dobhatod be a törölközőt és nem adhatod fel. Ha erősen állsz Isten szerinti alapelveiden, és ha helyesen cselekszel, akkor számíthatsz Isten támogatására és arra, hogy előmenetelt fog adni számodra. "A király igazsággal erősíti meg az országot; aki pedig ajándékot vesz, elrontja azt." (Példabeszédek 29,4) A pénzimádat minden egyént, családot, üzleti vállalkozást, gyülekezetet és nemzetet tönkre tesz! Ha valaki a pénz alapján hozza meg döntéseit, ha valaki megvesztegethető, akkor máris az ellenség területén van, és innen már csak idő kérdése, hogy az egész összeomoljon és tönkremenjen. Az 1Timótheus 6,10-ben azt olvassuk, hogy "minden rossznak gyökere a pénz szerelme." "Mint az ordító oroszlán és éhező medve, olyan a szegény népen uralkodó istentelen. Az értelemben szűkölködő fejedelem nagy elnyomó is; de aki gyűlöli a hamis nyereséget, meghosszabbítja napjait. Az ember, akit embervér terhel, a sírig fut; senki ne támogassa őt. Aki jár tökéletesen, megtartatik; aki pedig álnokul két úton jár, egyszerre elesik." (Példabeszédek 28, 15-18) Az olyan vezető, aki gyűlöli a pénzsóvárságot és nem megvásárolható, az manapság igen ritka árucikknek számít. Napjainkban túl sok az olyan vezető, akit a legtöbbet kínáló könnyen megvásárolhat. Egy vezetőnek az a feladata, hogy minden emberrel szemben igazságos legyen, nem pedig az, hogy kivételes bánásmódban részesítse azokat, akik megtömik a zsebüket. Abban a pillanatban, ahogy elfogadod a vesztegetési pénzt, elveszíted a szabadságodat és a függetlenségedet; nincs többé önrendelkezésed. Már nem tudsz igazságosan, ill. elfogulatlanul ítélni, és mindennek a levét az emberek fogják meginni. Isten meg fogja ítélni mindazokat, akik vesztegetési pénzt fogadnak el, és akik megengedik, hogy a gonoszok legyenek sikeresek, és akik nyomorgatják a szegényt és a gyengét -, azokat, akik nem tudják megvédeni magukat. Itt az ideje, hogy az Egyház alárendelje magát Istennek és ellenálljon az ördögnek. Itt az ideje, hogy az Egyház vállalja a felelősséget az országban! Csak így hozhatjuk vissza Isten áldását a nemzetre! "Amely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll." (Példabeszédek 29,14) Ámen!