Közeledik a Húsvét Ünnepünk. Emlékezünk, a Jézus szenvedésére, halálára és feltámadására. Hatalmas esemény a menyben, és a földön is. A kereszt győzelme mindent eldöntött, de Krisztusnak végig kellett élnie a kínok-kínját, miattam, helyettem és érettem. Kibékítette Isten jogos haragját a bűneink miatt. Van út, és van szabadulás az üdvösségre, és ez nem más, mint a kereszt útja. Életét nem kímélte, mindent vállalt, hogy az Atya akaratát végbe vigye, hogy szabadulásunknak útja legyen Istenhez.Ott hagyta Jézus a menny dicsőségét és a gonosztevőkkel megy a halálra. S mert ő velük megy, azért tudunk mi is vele menni. Jézus útja az életre vezet. Ha az Ő útján járunk, minket is magával visz az életre. Jézus kereszthalála szenvedései között elhangzott szájából hét mondat. Aki haldoklik, igen őszintévé lesz, elmaradnak a szerepjátékok, önző, érdek reakciók, ilyenkor valóban a „szív teljességéből szól a száj”. Nagyon nem mindegy ki mit mond, hogyan köszön el ettől a materiális világtól. Hány és hány halálos ágyon elhangzott mondás maradt fenn, lehetett katharizzá (megtisztulássá), nemesedett emberi aranymondássá.Az evangéliumok tanúsága szerint a kereszten feszített Jézus hét ízben szólal meg. Vegyük hát sorba, mit, mikor kinek, mit üzen:1. „Éli, Éli, lama sabaktani – én Istenem, én Istenem miért hagytál el engemet?” Máté 27,46 Sokak által félreértett, magyarázott imádság, íme a szegény, elhagyatott Jézus keserűsége – még Isten is elhagyta őt. De borzasztó. Nem erről van szó! Ez a mondat idézet, a 22. zsoltár első verse, a mindenkori haldokló zsidó férfi imádsága. Jézus ezt idézi kis változtatással. A bibliai maddua kérdőszó helyett a lámá-t mondja. A maddua jelentése, elhagytál, miért engem, a téged hívőt? Számon kérő, ideges kérdés, a lámá jelentése elhagytál, de milyen célból, mi ezzel a szándékod? Az odabízás hitvallása. 2. „ATYÁM, BOCSÁSD MEG NEKIK, MERT NEM TUDJÁK, MIT CSELEKSZENEK.” Lukács 23,34. (Ez a mai kijelőlt Igénk) A keresztre adott akkori átlagember haldoklásában vagy kómába esett és nem érzett semmit (ez volt a legszerencsésebb), vagy már úgyis mindegy alapon – szidalmazni, átkozni kezdett mindenkit (római császárt, papokat, Istent, stb.) - vagy éppen könyörögni kezdett szabadulásért, ígérve fűt-fát. Jézus imádkozik. Nem mennyei bosszút kér megaláztatásáért (pedig az a kor arról szólt), hanem bocsánatot a hóhéroknak, feljelentőknek, dühödt csalódottaknak. Az örökkévalóság csendjében így imádkozik – értünk is – Urunk.3. „Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.” Lukács 23,43Néhány nappal nagypéntek előtt Jeruzsálemben kisebb politikai zendülés tört ki, több római katona és a velük együtt munkálkodó zsidók halálát okozva. Két másik embert is keresztre adtak Jézus mellé. Kik ők? A zendülés aktív közreműködői. Egyesek szemében nemzeti hősök, igaz hazafiak, mások latroknak mondják. Akárkik is, az egyik őszintén bűnt vall, bűnbocsánatért könyörög (íme, a halál közvetlen közelsége így tette őszintévé). Jézus válasza áldott rehabilitáció, soha nem késő megtérni, letenni bűnöket, át és megélni a felfoghatatlant, az áldott, igaz örök életet.4. „Atyám, a Te kezedbe tettem le az én lelkemet.” Lukács 23,46A haldokló végrendelete ez a mondat. Az emberré lett Istennek nem maradt más, mint egy ágyékkötő (egy szál köntösén már korábban megosztoztak a katonák), de szabad lelkét Isten kezébe adja, visszaadja a teremtőnek. Nincs benne sértődöttség, csalódás, de akkor is és ott is feltétel nélküli bizalom Atyja iránt. Atya szeretetében nem sosem kételkedett, mindvégig engedelmes volt.5 „Asszony, íme, a te fiad! Íme a te anyád! (János 19,26-27). Mélyen megható, megindító, hogy iszonyú lelki-testi fájdalmai közepette Jézus nem magát sajnáltatja, hanem a keresztről is rendezi a rábízottak életét. Földi családja támasz nélkül maradt, nevelőapja József már régen halott, ő, a rangidős fiú is el kell, hagyja ezt a világot. Családfőnek megkéri János apostolt, gondoskodjék övéiről. Kéri Máriát, fogadja fiának Jánost. Rendezni dolgainkat – erről szól az Úr ötödik szava. Megnyugszik a lélek, ha a körülöttünk lévő dolgok is rendben, illetve rendezve vannak. Erre törekedhetünk mi is az életünk során. Ne maradjon rendezetlenség utánunk, ha eljön az időnk. Felelősök vagyunk egymásért, szeretteinkért. Jézus adott példát nekünk erre is.6. „Szomjúhozom.” János 19,28. Kettős értelmű szó, egyrészt az Úr fizikálisan kimerült, nagycsütörtök estétől nagypéntek délig semmit nem evett, ivott, éjjel semmit nem aludt. Hóhérai adnak neki mirhás bort (mekkora cinizmus, kánikulában bort adni a napon aszalódónak – kész agyvérzés), majd ecetet (mekkora gonoszság, kínzás, az ecet tisztítja a légutakat, az alélt magához tér és újra érzi a szörnyű fájdalmakat.) Másfelől Jézus megértést, együttérzést szomjúhoz. A kereszt alatt, környékén senki nem érti őt. Mindenki a maga önző, egyéni vágyai szerint látja tettét. Itt érhető tetten az Ő igazi magánya.7. „Elvégeztetett.” János 19,30 A földi romantikus életlátás hajlamos a Jézusi szót lemondónak, rosszkedvűnek gondolni. Vége, nincs visszaút, meg kell halni. Nem! Diadalkiáltás (suttogás), a három esztendős messiási szolgálat győzelmi summázata. Atyám, amit rám bíztál, el tudtam végezni, Bartimeus lát, Lázár kijött a sírból, Lévi Máté a te utadon jár, testi-lelki nyomorúságból kijöttek százai magasztalnak téged, és még néhány másodperc és végérvényesen megtöretik a halál ősi átka. Elvégeztetett – Jézus elvégezte – dicsőség Neki! A legkeserűbb órák, a legkönnyesebb próbák hozzák el a legigazibb megtisztulást. Csak meg ne keményedjen az ember szíve, és tagadásba ne forduljon, mert akkor nem lehet többé segíteni rajta. Aki azonban tudja már, és hittel hiszi, hogy az ő legfőbb üdve a Jézus szenvedése, az még az elmúlással szemben is élő reménységgel fog megállni.Ámen.