Szeretettel köszöntelek a Reformátusok klubja klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Reformátusok klubja klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Reformátusok klubja klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Reformátusok klubja klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Reformátusok klubja klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Reformátusok klubja klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Reformátusok klubja klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Reformátusok klubja klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
EMLÉKEZZETEK VISSZA!
Alapige:Lk 24,5-8"Majd amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, az angyalok így szóltak hozzájuk: "Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt: az Emberfiának bűnösök kezébe kell adatnia, megfeszítik, és a harmadik napon fel kell támadnia." Ekkor visszaemlékeztek az Ő szavaira.Az első húsvét reggelén általános szomorúság jellemezte azokat, akik Jézus Krisztushoz tartoztak. Júdás már meghalt akkor, kétségbeesésében öngyilkos lett. Péter a keserves sírás után teljes bizonytalanságban volt. Tamás otthagyta tanítványtársait és hazament, részére befejeződött a Jézus-ügy. A megmaradt kilenc tanítvány pedig - azt olvassuk - bezárkózott és rettegve gondoltak arra, hogy esetleg ők is kivégzett Mesterük sorsára jutnak. Az asszonyok sírtak és alig várták, hogy elmúljék a szombat és mehessenek Jézus sírjához. A két emmausi férfiről pedig tudjuk, hogy tele keserűséggel, amúgy férfi módra újra meg újra elemezték mindazt, ami a hét végén Jeruzsálemben történt, keserűen gyászolták Jézust és a hozzá fűzött reményeiket.Pedig: a feltámadott Krisztus ott ment mellettük! Velük együtt ment az úton, csak még nem ismerték fel. - A feltámadott Krisztus ott ment szembe a sírhoz igyekvő asszonyokkal. Megállt a síró Mária mellett, megjelent a bezárt ajtón keresztül is tanítványai körében, hiszen Jézus akkor már élt. Feltámadt, legyőzte a halált, legyőzte minden ellenségét és ellenségünket.Minden pontosan úgy történt, ahogy Ő azt előre megmondta nekik. Szó szerint teljesedett az, amit Jézus előre mondott, csakhogy ezt senki nem tartotta számon. Teljesen elfelejtették. Ezért figyelmezteti őket itt az angyal: emlékezzetek vissza arra, hogy mit mondott.Semmi meglepő nem történt húsvét reggelén annak a számára, aki ismerte és komolyan vette, amit Jézus előbb mondott. Úgy látszik, nem vették komolyan, mert teljesen elfelejtették. Ha számon tartják, nem kellett volna sírni, keseregni, bánkódni, tanácskozni, drága illatos kenőcsöket venni. Kinek a megkenésére? Már feltámadt és élt. Nem volt a sírban már halott. Nem kellett volna keseregniük az emmausiaknak sem. Várni kellett volna, hogy bekövetkezik, amit Jézus megmondott, mert még az időpontját is megmondta. Halála után a harmadik napon: péntek, szombat, vasárnap. Szombat este akár le se feküdjünk, várjuk a csodát, hogyan fog bekövetkezni, mert eddig mindig igazat mondott. Sehol senki, aki erre várna. Mintha nem hallották volna Jézusnak a szavait. Mi lehet ennek az oka?Ezen az ünnepen azt vizsgáljuk meg, hogyan tájékoztatta Jézus erről a tanítványokat, és hogyan történhetett az meg, hogy senki nem emlékezett rá. Mert minket is fenyeget ez a veszély, hogy sok mindent olvasunk a Bibliából, sok mindent hallunk itt egy-egy igehirdetésben, és mintha nem hallottunk volna semmit. Nem jelent életváltozást, és az életünk kritikus helyzeteiben, amilyenbe nagypéntek után kerültek Jézus tanítványai is, semmit nem jelent. De mi vezethet ide?Hiszem, hogy az Úr Jézus itt van közöttünk és ma is végső soron Ő tanít minket. Hogy fogjuk hallgatni azt, amit mond?Az tehát az első kérdés: hogyan adta tudtukra Jézus azt, hogy Ő a harmadik napon fel fog támadni?Például úgy, hogy egyszer Jónásról beszélt a hallgatóinak, és elhangzott egy ilyen mondat is: "Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel." (Mt 12,40).Értették ezt vajon azok, akik hallották? Az utána következőkből úgy tűnik: nem. De akkor miért nem kérdezték meg? Vagy nem akarjuk érteni, hogy Jézus mire gondol? Nem fontos nekünk? Beszéljen csak, olyan szépeket mond, de az nem befolyásol minket. Nem kísért ez a belső ellenállás és közöny olykor minket is?Aztán egyszer, afféle csendesnapokra félrevonult Jézus a tanítványaival. Sok mindenről beszélgettek: Mit mondanak az emberek, hogyan gondolkoznak ők. És egyszer csak szinte lehalkítva a hangját, ezt mondta nekik: "Az Emberfiának Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de a harmadik napon fel kell támadnia." (Mt 16,21).Érezzük, hogy van egy fordulat ebben a felsorolásban? Három szomorú jelzés után van egy de. Oda kell mennie, sokat szenvednie és megöletni, de a harmadik napon fel kell támadnia. Ez azt jelenti: fel fog támadni, mert itt valami isteni szükségszerűség, isteni terv valósul meg, amit senki és semmi nem húzhat keresztül.És mi a reflexió? Péter azonnal megszólal, és azt mondja: "Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!" Nem támadhat fel? Biztos nem erre gondolt, hanem lehorgonyzott már a mondat elején. Oda kell menni, szenvednie kell, meg kell öletnie - jaj, csak azt ne! S amit utána mondott Jézus, már meg sem hallotta. Nem tiszteletlenség ez? Nem figyelek oda végig a Mesteremre?Péternek fontosabbak voltak a saját gondolatai, amik közben támadtak, mint Jézus mondanivalója. Nem figyel oda igazán, nem figyel végig. Fel sem fogja, meg sem érti, hogy valójában miről van szó, de hozzászól. És amit ő hozzászól, az fontosabb, mint amihez hozzáteszi a maga ostoba gondolatait, ami az ő arany szívéből fakadt, mert aggódik imádott Mesteréért, csak éppen utána Jézus keményen rendre utasítja. Mert nem figyel oda, nem érti, de nem kérdezi meg. Beéri egy részével, és azt gondolja, az a teljesség volt.Pedig nem sokkal előtte ő mondja: Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia." Isten Fia mond itt neki valami sorsdöntően fontos kijelentést, és nem érdekli, nem figyel oda, nem akarja megjegyezni? Nem. Fontosabb az, ami neki közben eszébe jut.Nem így hallgatjuk mi is sokszor az igét? Itt is sokszor önmagunkkal vagyunk tele. A magunk mentségére szoktuk mondani: a gondjainkkal vagyunk tele. A nehéz helyzetünk, a megoldatlan problémák, a nyitott kérdések foglalkoztatnak itt is. Oda-oda figyelünk arra, ami hangzik, de vajon milyen szívvel figyelünk oda? Nem történik meg az sokszor, hogy az előítéleteink, az előzetes ismereteink, a kételyeink, a téveszméink szűrőjén fennakad Isten kijelentése? Ahogy ma mondani szokták: nem megy át.Sokszor meg sem értjük, az értelmünkig sem jut el, mint itt Péternek. A szívünkbe sem szivárog le, és ezért nem lesz az életünket formáló, tápláló, vezető erővé. Hogy befolyásolna engem döntéseimben az, amit meg sem értettem és a fáradságot sem vettem, hogy megértsem?Jézus megmondta előre, és mintha nem történt volna semmi. Bárcsak úgy tudnánk olvasni a Bibliát, és úgy tudnánk hallgatni mindig az Istenről szóló bizonyságtételt, ahogy azt Mária tehette Bethániában, amikor Jézus egyszer beállított hozzájuk és ez már az utolsó útja volt, csak Mária nem tudta. Akkor Máriát nem érdekelte egy időre sem a konyha, sem a kert, sem a vendégek, csak az, hogy Jézus mit akar mondani. Soha vissza nem térő alkalom, hogy tőle lehet hallani és kapni valamit, és ez most mindennél fontosabb.Meg kell tanulnunk így kézbe venni a Szentírást és így készülni egy-egy igealkalomra, ha az nem nagyünnepi, akkor is, hogy Jézustól akarok valamit hallani. És veszem a fáradságot, hogy meg akarom érteni, mert rosszul érzem magam, ha nem értem, és utánajárok, rákérdezek, hogy mit jelent ez valójában, és mi következik ebből a számomra most. Akkor válik az ige életet formáló erővé.Ha ezek a derék emberek ott a feltámadás reggelén emlékeztek volna arra, amit Jézus nekik világosan, többször is megmondott, akkor megspórolhattak volna egy csomó rosszat, ami így az osztályrészük lett. Mert az Úr Jézus ezt a súlyos mondatot még két alkalommal elmondta a tanítványainak különböző helyzetekben. Azt olvassuk utána az evangéliumban, hogy amikor ezt hallották, nagyon elszomorodtak. Min? Amiatt szomorodtak el, hogy a harmadik napon feltámad? Valószínű ők sem jutottak el már idáig. Annyira sokkolta őket a Jézus szenvedéséről és megöletéséről szóló bejelentés, hogy ott elakadtak és nem követték végig. Nagy kísértés ez, Isten őrizzen meg ettől minket!Tudjuk a Máté evangéliumából, hogy az utolsó vacsora alkalmával Jézus még egyszer világosan utalt az Ő feltámadására. Itt is beszél a szenvedéséről az utolsó vacsora után. Használ egy képet: "Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai, így ti is ma mindnyájan megbotránkoztok bennem. De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába." (Mt 26,32).Ez már egyenesen programbejelentés is, nem? Előre megbeszéljük, hogy mikor fogunk legközelebb találkozni és ott mit csinálunk. És semmi visszhangja nincs. Senki nem reagál rá. Hanem megint Péter az, aki elsőnek megszólal: igen, Uram, lehet, hogy ezek elhagynak téged, de én nem. Megint önmagával van tele, miközben nem érti, vagy nem gondolkozik el azon, amit Jézus különös hangsúllyal mondott. Mellesleg nem is mond igazat, mert ő is megtagadja Jézust, néhány óra múlva már esküvel állítja, hogy nem is ismeri Őt.De nem róla van szó. Itt arról van szó, hogy rövid időn belül az egész világmindenség tudomást szerezhet Krisztus dicsőségéről. Mindenki előtt, az ellenségei, a tagadói előtt is nyilvánvalóvá válik Jézus istensége. A szenvedése után a világtörténelem legnagyobb győzelme következik. Erről beszél nekik, s mintha nem beszélne.Különös ez a lelki süketség. Nem valami belső ellenállás ennek az oka? A mi fenntartásaink Isten kijelentésével, szeretetből fakadó figyelmeztető mondataival szemben is? Vagy csak amit elképzelhetőnek tartunk, azt veszi be az agyunk meg a szívünk? Azt, hogy Ő fel fog támadni, elképzelhetetlen, akkor ezzel nem foglalkozunk. Az, hogy szenvedni fog, az nekünk is kellemetlen lesz, jaj mi lesz velünk nélküle? Ez igen, ez fontos kérdés.Ki kell gyógyulnunk ebből, mert így nemcsak hogy hiába hallgatjuk Isten igéjét, hanem Jézus azt mondja: a hallgatott és komolyan nem vett ige vádolni fog bennünket ama napon. Azt olvassuk: én nem vádollak titeket, a beszédek, amiket mondtam, de nem vettetek komolyan, azok vádolnak majd titeket. Veszélyes dolog igét hallgatni. (Jn 12,48). Ha valaki befogadja és komolyan veszi, az életet jelenti számára. Az új életet, az örök életet, az üdvösséget. De ha nem, akkor csak vádolni fogja. Egyebek közt erre is figyelmeztet minket ez az ige.Isten nekünk is sok ilyen életünket mentő kijelentést ad. Csak néhányat említek, hogy egy kicsit megvizsgáljuk, mennyire vesszük ezeket komolyan.Ezt olvassuk például a János evangéliumában: "Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta." (Jn 3,36).Ámen
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Útmutató magyarázat,,( Szombat )
Szép estét
Napi evangélium ( Szombat )
Süketeknek vissza adta halást,,