Feltétel nélküli szeretet

Ez a történet egy katonáról szól, aki hazatért a vietnami háborúból.
San Frascisco-ból telefonált haza szüleinek.
- Anya, apa, megyek haza. Valamit még meg kell kérdeznem. Itt van velem a barátom, szeretném, ha velem jöhetne ő is hozzánk.
- Természetesen - válaszoltak a szülők - szívesen látjuk őt is.
- Valamit még tudnotok kell. - folytatta a fiú - Az én barátom súlyos sebesüléseket szerzett. Egy aknára lépett, elvesztette egyik kezét és lábát. Nincs neki hova menni és én nagyon örülnék, ha velünk lakhatna.
- Ez borzasztó fiam. Természetesen szívesen segítünk neki lakást keresni.
- Nem, apa, anya. Azt akarom, hogy velünk lakjon.
- Fiam, - válaszolt az apa - nem tudod, mit mit kérsz tőlünk.

- Valaki ilyen hátrányokkal óriási gondokat okozna nekünk

. Van nekünk egy életstílusunk, csak nem várod tőlünk, hogy miatta azt csak úgy megváltoztatjuk. Szóval gyere haza, de azt a srácot felejtsd el.

Bizonyára képes lesz magáról egyedül is gondoskodni.

A fiú rögtön letette a telefont és többször már nem jelentkezett.
Pár nap múlva a szülőket San Francisco rendőrségéről hívták.
A fiúk leugrott egy felhőkarcoló tetejéről és szörnyethalt.
A rendőrség öngyilkosságként zárta le az esetet.
A kétségbeesett szülők azonnal repülőre szálltak, hogy azonosítsák fiúk holttestét.
Felismerték őt és megdöbbenéssel vették tudomásul, hogy a fiúknak hiányzott az egyik keze és lába.

E történet szereplői olyanok, mint sokan közülünk.
Nagyon egyszerű dolog szeretni a szép, vidám embereket, de nem szeretjük azokat, akik valamiben hátráltathatnának bennünket, vagy a kényelmünket veszélyeztetnék.
Szívesen feledkezünk meg azokról,

akik nem egészségesek, szépek vagy elég ügyesek.

Legyen bátorságunk nem elfordulni azoktól, akiknek szükségük van a segítségünkre, próbáljuk meg nem becsukni a szemünket hiányosságuk láttán.
Hisz senki nem tudhatja közülünk, mikor fogunk mások segítségére szorulni,

nem tudhatjuk, hogy holnap nem vár-e ránk valahol egy "akna"

esetleg egy elsuhanó autó, vagy alattomos betegség képében...

Nem szabad megfeledkezni arról az ajándékról, amit úgy hívnak,

BARÁTSÁG,

 
mert az igaz barátok minket olyannak szeretnek,

amilyenek a valóságban vagyunk, még ha nem is vagyunk tökéletesek

, a legszebbek, a legügyesebbek.

Az igaz barátság ajándék.
Az igaz barát meg tud nevettetni,

tud buzdítani, meghallgat és kinyitja nekünk egész szívét.