Jézus azt a parancsot adta nekünk, hogy úgy szeressük egymást, ahogy Ő szeretett minket. - Teljesíthető parancs - e a szeretet parancsa? - Tegyük a szívünkre a kezünket, és valljuk be őszintén, hányszor tudtuk életünk során ezt a parancsot teljesíteni? - Szeretet. Elcsépelt szó. Annyi mindenre használják és használjuk. Annyiszor kimondják, vagy kimondjuk hazug módon. - Jézus egészen más szeretetet él, mint mi. Úgy gondoljuk, hogy ezt a szeretetet kellene megvalósítani, ez kellene, hogy legyen a mérce. Hogyan szeretett Ő? Hogyan is szeretett Ő bennünket? Elsősorban úgy szeret bennünket, hogy tudatosan az életét adta értünk. Feltétel nélkül adta. - A szeretet tehát nem csupán egy érzelem valami, hanem a szeretet az egy tudatos cselekedet. - Kicsit általánosítva: a szeretet, a cselekedetekben megnyilvánuló állapot, amikor tudatosan és önzetlenül adunk. Mit adunk? - Magunkat. - Ahogy Jézus fogalmaz, az „életemet”, azaz a gondolataimat, a cselekedeteimet, a hozzáállásomat, az időmet - mindent. - Az evangélium szavai szerint szeretnünk kellene a családtagokat, a kellemetlenkedő szomszédot, a zsémbes rosszakaratú embereket, a parancsolgató főnököt, a kocsijából mutogató autóst, azt, aki minket szid. Szeretnünk kell azt is, aki elállja az utunkat az utcán, aki nem ért a szép szóból, és nem hagy nekünk békét! - - „Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást.” ( Jn 13, 34 ) - A szeretet fogalmának első feltétele tehát, a magamat adom, feltétel nélkül adom, személyesen adom. - A szeretetünk ha olyan feltételeken múlik, hogy kit kedvelek, kit nem, ki a szimpatikus, ki nem, ki érdemli meg a szeretetünket, ki nem… akkor bizony nincs meg bennünk az igazi szeretet. Amikor magunkat helyezzük a középpontba, akkor kényelmes szeretnünk, de aki minket bánt, azon bosszút állunk, - azt nem szeretjük. Viszont, ha az érdekeink azt kívánják, hogy szeressünk valakit, akkor szeretünk, de ha már megkaptuk, amit akartunk, akkor már nem gyakoroljuk a szeretetet. - Mi a baj velünk? - Az, hogy életünk középpontjában is csak mi vagyunk. De, amikor már nem zárjuk be szívünket különböző sértettségek, ítélkezések miatt embertársaink előtt, hanem mindenki felé nyitott a szívünk, akkor jó úton járunk. Ekkor nyilvánul meg a legteljesebben az önmagunkról való lemondás. Ha az ember ismét elkezdi feltételekhez kötni a szeretetét, akkor ismét visszatért önmagába. - Jézus Krisztus számtalan alkalommal haragudhatott volna meg, vagy sértődhetett volna meg azokra, akik megtagadták, elítélték, keresztre feszítették Őt. De Ő mégsem ítélte meg az embereket, nem méricskélte, mérlegelte, hogy kinek mennyire és milyen alapon jár a szeretet. Jézus Krisztus mindenki felé szeretettel fordult és fordul ma is. Ezt a másokhoz való odaforduló szeretetet kell nekünk is tennünk!