A mi szívünkben is ott lappang az ellenségeskedés, az önzés és még sok más negatív érzés. Itt a földön, nincs biztonságban az ember, legyen bármennyire is erős, hatalmas vagy gazdag, mindenki ki van szolgáltatva másoknak, még a családtagjainak is. - - A pusztai vándorlás során Mirjám és Áron lázadozni kezdtek Mózes ellen annak etióp felesége miatt. Ilyeneket mondtak: „Hát csak Mózessel beszélt az Úr?” Amikor az Úr ezt meghallotta – Mózes ugyanis a legszelídebb férfiú volt a föld összes lakói között –, azonnal szólt Mózeshez, Áronhoz és Mirjámhoz: „Ti, hárman menjetek oda a Szövetség sátrához!” Miután azok odamentek, így szólt hozzájuk: „Hogyan mertétek mégis gyalázni Mózest, az én szolgámat?” Aztán haragra gerjedve irántuk, eltávozott onnan. Amint a felhőoszlop eltávozott a sátor fölül, Mirjám a leprától fehér lett, mint a hó. Amikor Áron meglátta, hogy a lepra ellepte Mirjámot, könyörögve fordult Mózeshez: „Kérlek, uram, ne ródd fel nekünk ezt a bűnt, melyet esztelenül elkövettünk! Ne legyen olyan, mint az idétlen magzat, akit anyja elvetélt! Nézd, teste felét már megemésztette a lepra!” Mózes erre így imádkozott az Úrhoz: „Kérlek, Istenem, gyógyítsd meg őt!” ( Szám 12,1-13 ) Mózest most újabb támadás ért, de most nem a nép, hanem saját nővére és bátyja, Mirjam és Áron lázadtak fel ellene. Mózest a felesége Cippóra miatt bírálták, aki nem volt zsidó. Mózes akkor vette el feleségül, amikor Egyiptomból menekülve, Jetró papnál talált otthonra. Mirjám rátámadt Mózesre azért, mert úgy érezte, hogy az asszony szégyent hoz a népre. Ez azonban csak ürügy volt, mert valójában mindketten azt érezték, hogy Mózes túlságosan föléjük kerekedett. Mirjam és Áron úgy viselkedett, ahogyan az történni szokott a mi életükben is, hogy emberek megkeresik az egy - két gyönge pontunkat, hogy belénk köthessenek. Mirjam és Áron, Mózes vezetői szerepét vonták kétségbe, pedig az Isten maga hívta, és küldte el, hogy vezesse a népét. Amit Mirjam kifogásol, ( az idegen asszonyt ) akkor őt az Isten nem látta akadálynak. Nem volt hát joga Mirjámnak ítélkezni. Mindhármuknak az Isten elé, a sátorhoz kellett menniük, mert az Isten soha nem engedi meg, hogy a lázadás, az ellenségeskedés elterjedjen. Isten az ártatlan, jogtalanul vádolt Mózes mellé állt. Mirjam, aki bántotta Mózest, és Isten határozatát bírálta felül, ezért súlyos büntetést kap: – „a leprától fehér lett, mint a hó”. Sajnos, Áron, a nővére oldalára állt, de nem Áron volt a főbűnös, és ezért ő nem kapott közvetlen büntetés Istentől. Mózes imádkozott Mirjám gyógyulásáért, aki meg is gyógyult. Testvérek! Ne ítélkezzünk senki felett, és senkit se zárjunk ki családunkból, közösségünkből, a templomból azért mert bűnös. Az ítélkezést hagyjuk az Istenre! Ha valaki valami rosszat tett, imádkozzunk érte, és ne bántsuk, mert éppen elég neki a bűn terhe, sőt, néha fájóbb, mint maga a büntetés lenne. Képzeljük magunkat egy bűnös helyébe! Éppen elég nehéz neki, ne kelljen még a mi ítélkezésünket hallania, vagy a megvetésünket is éreznie. Mindig legyen türelmünk. Gyakoroljuk a szeretetet, a megbocsátást - a gyenge, esendő emberekkel szemben!