1Móz 1,28-31.

28 Isten megáldotta őket és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok,
sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a
tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen! 29
Azután ezt mondta Isten: Nektek adok az egész föld színén minden
maghozó növényt, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: mindez
legyen a ti eledeletek. 30 Minden földi állatnak, az ég minden
madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van,
eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt. 31 És látta Isten,
hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel:
hatodik nap.

                           FRISS LÁTÁS

Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma:
minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! (JSir 3,22-23)

Felhúztam nagyi redőnyét, remélve, hogy több fény jön be a szobába. Ő
mindig elfelejtette felhúzni, mivel egyre feledékenyebbé vált, amióta
bekerült a demens osztályra. Fájt végignéznem, ahogy lassan leépül.
Egy napon az asztalánál ültünk, és egy gyermek kirakójátékot próbáltunk
összerakni. Korábban vittem neki virágot, és minden egyes alkalommal,
amikor ránézett, úgy tűnt, mintha először látná, és mindig megkérdezte,
hogy ki hozta. A végén már, mikor felnézett a virágra, éreztem, hogy
ideges leszek, mert megint ugyanazt a kérdést fogja feltenni.
"Nézd csak, mit hozott valaki!" - mondta elégedett mosollyal. Majd
hozzátette: "Milyen csodálatos nap a mai!" Egy pillanatra elállt a
lélegzetem. Ami korábban szomorúságot okozott, most csodálattal töltött
el. Egy asszony, aki képes hálás csodálattal nézni újra és újra
ugyanarra a dologra, nem magától értetődőnek tekintve a "hétköznapot".
Hirtelen nem veszteségként, hanem isteni áldásként tekintettem
nagymamám állapotára. Ő segített meglátnom azt az Istent, aki a
sötétségben ugyanúgy áldásként van velünk, mint a világosságban.

Imádság: Mutasd meg nekünk, ó Istenünk, hogyan éljünk a sötét helyeken
is a te világosságodban.

 Ámen.