Napjainkban is fontos, hogy gondoljunk Jézusra és figyeljünk a szerető Szent Szívére. Fontos, hogy a mi szívünk legyen közel, az Ő Szent Szívéhez. Csak úgy röpködnek a médiában és a közbeszédben a fontosabbnál fontosabb emberek nevei. Előfordulhat, hogy e nevek ingerlik az embereket, és ezért fokozatosan nő a feszültség. Jézusnak volt érző és együtt érző szíve, és soha nem önmagát kímélte, hanem másokért szolgált. Akkor is, ha az neki éppen alkalmatlan volt. Egyedül Jézus Krisztus az, aki megszünteti az aggodalmainkat. Ő a mi Megváltónk, Aki felment a mennyekbe, hogy mindenkor velünk legyen. Az övé a hatalom örökkön örökké. Amikor tehát Jézus Szívét tiszteljük, a fogalom helyett, a konkrét valóságra, az egész életére gondoljunk, és idézzük fel Jézus születését, tanítását, csodáit, szenvedését, halálát, feltámadását és egész életét. Megnyugtató, hogy Jézus szeret minket, és önmagát áldozta értünk. Hogy aztán mi kinek adjuk oda az életünket, kinek a szolgálatába állunk és kibe vetjük a reményünket az tőlünk függ! A mennyei Atya emberré lett Fia Jézus, a szeretetét, életét, az isteni Szívét adta értünk amikor megváltott. A Szívének átszúrása és oldalának megnyitása mutatja a szeretetének a végtelenségét. Jézustól kell tanulnunk, ahogy Ő mondta! ”Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű!” (Mt 11,29). Ha Jézustól akarunk tanulni, akkor figyeljük meg, hogyan élt, hogyan bánt az emberekkel, hogy viselkedett a barátaival, hogyan az ellenségeivel, hogyan a szenvedőkkel. Az életünk célja kell legyen, hogy a mi szívünk összekötődjék az Ő Szívével! Láthatjuk, hogy a földi hatalmasságok csak tiszavirág életűek, és ha az egyik elmúlik, mindig lesz helyette más. Jézus hatalma pedig örök időre szól, így sziklaszilárd alapja lehet az életünknek. Szegezzük hát a tekintetünk Jézus Krisztusra, mert övé minden hatalom és ő szeret minket a legjobban. Az lesz az életünk kiteljesedése, amikor az életünkben, és a halálunk után is, boldogan élünk majd Vele. Ámen.