Ha jól belegondolunk, az egész földi életünkben, vetünk és aratunk. Amikor vetünk, akkor mindig előre tekintünk, reménykedünk, és várjuk a gyümölcsöt. Amikor aratunk, akkor visszatekintünk, elfogadjuk azt a termést, amit kaptunk, és hálát adunk érte. Az idei aratáskor jussanak eszünkbe a hála szavai. Adjunk hálát azért, hogy van földünk, ahol élhetünk. Van családunk, van házunk, van otthonunk, van kenyerünk ebben a világban. De hálát adunk azért is, hogy terem a földünk, és megadja gyümölcsét, és van táplálékunk. Megkapjuk Istentől mindazt, amire az élethez szükségünk van. Hálát adnunk, mert életet, sőt valami olyan nagy jót kaptunk Istentől, amely által nyugodtan nézhetünk a jövő felé. Szűz Mária és Erzsébet találkozásakor is, a jövő kezdődött el. A jövő folytatódik, de tudjuk, hogy minden technológiai fejlődés ellenére, amit a gépek és a gyárak hoztak modern világunknak, életünk alapja továbbra is marad a kenyér. A “mindennapi kenyerünk” fontos lesz, de igazi örömünk csak akkor lesz a kenyér miatt, ha azt meg is tudjuk osztani másokkal. Istennek hála, hogy semmilyen katasztrófa nem vitte el idén a vetéseket, és lesz kenyér mindenki asztalán. Számtalan mondás figyelmeztet minket, hogy következménye van annak, ahogyan élünk: „Ki mint vet, úgy arat.” - „Ki mit főz, azt fogja megenni.”. Gazdálkodjunk jól azzal amit ad az Isten! Ő mindig bőségesen ad, és ezáltal biztosítja számunkra az Életet. Viszont a bőségben, szakadatlan tökéletesedést kell elérnünk, amit soha nem szabad feladnunk. Kérjük Istentől a Szentlélek általi lelki magvetést, és Jézus Krisztust lelkünk táplálékát, az örök élet kenyerét!Istenünk! Köszönjük a mezőkön aratókat, akik mindnyájunkért végzik a nagy munkát. Köszönjük, hogy van kenyerünk! Kérünk, taníts meg megosztani azokkal, akiknek kevesebb jutott. Mutasd meg feladatunkat, hol a helyünk a te aratásodban. Add, hogy mindig tudjunk jó termést begyűjteni! Add, hogy amiket begyűjtünk, azok jók legyenek az örök életre is.