Zsid 11,29-12,2.

29 Hit által keltek át a Vörös-tengeren, mint valami szárazföldön, és amikor ezt az egyiptomiak is megpróbálták, elmerültek. 30 Hit által omlottak le Jerikó kőfalai, miután körüljárták azokat hét napon át. 31 Hit által nem veszett el az engedetlenekkel együtt Ráháb, a parázna nő, amikor a kémeket békességgel befogadta. 32 És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról. 33 Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, 34 tűz erejét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, idegenek seregeit futamították meg. 35 Asszonyok feltámadás révén visszakapták halottaikat. Másokat viszont megkínoztak, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy dicsőségesebb feltámadásban legyen részük. 36 Mások megszégyenítések és megkorbácsolások próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is. 37 Megkövezték, megégették, szétfűrészelték, kardélre hányták őket; juhok és kecskék bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve, sínylődve azok, 38 akikre nem volt méltó a világ; bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld szakadékaiban. 39 És mindezeken, noha hit által elnyerték az Írás jó bizonyságát, nem teljesült be az ígéret, 40 mert Isten számunkra valami különbről gondoskodott, és azt akarta, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre.
1 Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. 2 Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült.

"Uram, kegyelmes tetteidről éneklek örökké, nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségedet." (Zsolt 89,1)

Férjemmel egy amerikai őslakos (indián) gyülekezet tagjai vagyunk. Az istentiszteletekhez hozzátartozik, hogy törzsi dicsőítő énekeket éneklünk eredeti nyelven. Bár az énekek szövegét ismerjük, nem mindannyian értjük. Mégis az összetartozás érzése mélyen megérinti a szívünket és lelkünket éneklés közben. A gyülekezetünk már több mint száz éves, ezek az énekek pedig még régebbiek. Amikor énekeljük őket az istentiszteleten, olyan mintha az őseink is velünk énekelnének.
Évről évre, ahogyan az időseink itt hagynak minket, egyre kevesebb lehetőségünk van a törzsi nyelveket hallani istentiszteleteinken. És csak mélyíti a szomorúságunkat, hogy látjuk, egy életformát visznek el magukkal. De az énekeink összekötnek minket azokkal, akik előttünk éltek, és a Teremtővel, aki megígérte, hogy újraegyesít minket ott, ahol minden nemzetnek helye lesz, minden nyelvet szabadon lehet majd beszélni, és mindenki érteni fogja a másikat. Addig is az énekeink emlékeztetnek minket, hogy Isten hűséggel hordozta népünket generációk óta. Reménységben haladunk előre, lépésről lépésre.

Imádság: Istenünk, köszönjük a sokféle embert, akik neked szolgálnak, különösen azokat, akik rólad tanítanak. Ámen.