Ha igazán értenénk, mit is jelent az, hogy semmit sem hoztunk ebbe a világba, és semmit sem vihetünk ki belőle, akkor töltene el a megelégedettség. Ésszerű gondolkodás alapján is rá lehet jönnünk, hogy értelmetlen a túlzott halmozás. Boldogságunk akkor lesz, ha ki tudunk szállni a világ most ránk kényszerített szerzési őrületéből, és hálaadással fogadjuk el azt, amit Istentől megkapunk, és kapunk. Lássuk meg, hogy amire szükségünk van, az minden megvan nekünk. - Legyünk megelégedettek! - - „Semmit sem hoztunk erre a világra, és nem is vihetünk el semmit. Ha ennivalónk és ruhánk van, elégedjünk meg vele! Aki meg akar gazdagodni, kísértésbe esik: az esztelen és káros kívánságok kelepcéjébe, amelyek romlásba és kárhozatba döntik az embert. Minden baj gyökere ugyanis a kapzsiság, így azok, akik a pénz után sóvárogtak, eltávolodtak a hittől; és így bajba keveredtek. Te azonban, Isten embere, menekülj ezektől! Törekedjél inkább igaz lelkületre: életszentségre, hitre, szeretetre, türelemre és szelídségre! Küzdj az igaz hit győzelméért! Szerezd meg az örök életet, hiszen erre kaptál hivatást, és erről tettél számos tanú előtt hitvallást.” ( 1Tim 6,7 -12 ) - Bizony, még a leggazdagabb családba születve is el kell ismerni, hogy nem hozunk semmit a világba. Amink van, azért mindenekelőtt az Istennek tartozunk hálával, Aki a mindennapos gondviselésével vesz körül, és gondoskodik életünkről. - Sajnos mi, nem tudjuk teljesen rábízni magunkat, és ezért van, ez a görcsös gyűjtögetési szenvedélyünk. Sokféle értéket gyűjtünk, és ez nem baj. Természetesen szükség van a megélhetésre - akár arra, hogy bebiztosítsuk a jövőnket is, de ne azért, és ne úgy gyűjtögessünk, hogy csak legyen több nekünk. A gyűjtögetésünk elterelhetik az életünk fontos részeinek, pillanatainak, ünnepléseinknek az igazi megélését. - Gyűjtünk, és újra csak gyűjtünk, és már nem is tudjuk rendeltetésszerűen használni a sok kacatot, amit felhalmoztuk. - Sokan tűznek ki egy célt, hogy majd ha ezt meg azt elértem anyagi helyzetemben, akkor leállok, és élvezem amit gyűjtöttem. De, amikor eléri az ember, kiderül, hogy csak nem lett elégedett, csak tovább kell harácsolni - és ez a végtelenségig tart, - előfordulhat, hogy az összeroppanásig. Amíg elégedetlenek vagyunk helyzetünkkel, - főként anyagi helyzetünkkel, addig tulajdonképpen nemhogy több lesz nekünk, hanem már semmi sem a Miénk. - Lássuk meg, hogy boldogságunk nem akkor, és nem azzal adatik meg nekünk, ha minden lehetséges földi kincsünk megvan, amire csak vágyunk, hanem akkor, ha mindenekelőtt szeretjük Istent, Családtagjainkat, Barátainkat, és Felebarátainkat. Ők az igazi gazdagságunk, és nyereségünk. Ugyanis egyedül Bennük található olyasmi, amit magunkkal vihetünk majd utolsó utunkra. - Szívleljük hát meg Szent Pál apostol szavait, és ne rohanjunk a gazdagság, a mammon, a világ csábító anyagiassága után. - Értsük meg, hogy az igazi kincs a lelki gazdagság, és kiknek megadatott már, vagy ezután adatik meg, azok valóban minden korban, mindenféle anyagi helyzetben már most megelégedett, boldog emberek.