Reformátusok klubja klub

Reformátusok klubja klub hírei

Hálát adunk az édesanyánkért,,

11 hónapja | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás

Mindannyian hálát adunk Istennek az édesanyánkért. Akinek még él az édesanyja, meg is puszilja, és jó lenne, ha elhatározná és meg is tartaná, hogy ezentúl nemcsak évente egyszer, hanem minél gyakrabban kifejezésre juttatja a háláját és a szeretetét szavakkal is meg tettekkel is.

Ezen a vasárnapon egy bibliai édesanya arcképét szeretném felmutatni, akitől sokat tanulhatunk. Nemcsak azok, akik közöttünk édesanyák, hanem kivétel nélkül mindnyájan.

Előtte azonban röviden hadd mutassak rá arra, hogy az anyaság megítélése az ellenkezőjére torzult a mi korunkban ahhoz képest, amit arról Isten az Ő igéjében kijelentett. Isten azt mondta: szaporodjatok és sokasodjatok. Azt mondta: a gyermek ajándék, jutalom, kitüntetés. Azt olvassuk az Ő igéjében, hogy a házasság egy férfi és egy nő egész életre kötött szövetsége, amit az önzetlen szeretetnek kell áthatnia. Ebben a légkörben nőnek a gyermekek mint a házasság gyümölcsei egészséges emberekké. Pozitív mintát láthatnak egy életen át, és ez felkészíti őket is a jövőre. Röviden ez az, amit a Biblia ezekről a fontos kérdésekről tanít.

És mi a helyzet ma? Ennek az ellenkezője. Ma azt sugallja a világ, hogy ne szaporodjatok. Annyira ne, hogy két azonos nemű ember kapcsolatát is házasságnak merik nevezni, amiből egészen bizonyos, hogy nem lesz szaporulat.

Azután azt mondja a világ: nem az önzetlen szeretetbe ágyazott közösség a cél. Egyáltalán igyekszik mindenféle közösséget szétverni, megfertőzni. Legyen mindenki magányos. A házasságban is - ez a páros magány. Legyenek az egykék is magányosak, még akkor is, ha pici koruk óta bölcsődében, óvodában és egyéb közösségekben nőnek fel - ez a társas magány. És öreg korában is legyen mindenki magányos - ez a halálos magány.

Sok intézkedés, az egész társadalmi berendezkedés, sőt több törvény is ezt célozza, vagy ezt sugallja: Ne vállalj gyereket! Ha mindenáron anya akarsz lenni, elég abból egy is. Azt az egyet se te neveld, és mindent megtesznek azért, hogy kénytelen legyen az édesanya idegenekkel neveltetni a gyerekét. Nincs szükség pozitív mintákra, a jövőre való felkészítésre, hiszen nincs is jövőnk, vagy nem bizonyos, hogy lesz. Ebből aztán megszületik az önzés, az egyedüllét érzése és vagy agresszív, vagy depressziós lesz a gyermek, az ember.

Ez pont az ellenkezője annak, amit Isten igéje a mi érdekünkben elénk ad. Az ellenkezője annak, amiben egy gyermek emberré, egy asszony anyává lehet, és ami életté tenné a létet.

Van-e nekünk erőnk mégis ragaszkodni ahhoz, amit Isten igéje ragyogtat fel előttünk? Van-e erőnk ragaszkodni az élő Istenhez, aki segíti, tanácsolja egy ilyen kificamodott közgondolkozásban és közerkölcstelenségben is azokat, akiknek Isten és az Ő szava szent, és akik meg vannak győződve arról, hogy Ő mindig mindent a mi érdekünkben, szeretetből tesz és parancsol? Tőle tudunk-e elkérni és várni mindent, amire szükségünk van, és tudunk-e benne igazán bízni?

Címkék: varga zoltánné.