A Biblia azt tanítja: Istené az idő, és Ő ad belőle nekünk valamennyit, amennyit jónak lát. Ő rendeli el mindennek az időpontját és az időtartamát, beleértve az életünket is. Egyedül Isten tudja, hogy mikor, minek van itt az ideje, a mi személyes életünkben is, és a történelemben is. Sajnos mi, nem mindig használjuk jól az Istentől kapott időt, vagy nem arra használjuk, amire adta. Sokszor, hívő embereknek sincs türelmük kivárni a dolgok természetes menetét, és azt, amíg Isten a maga terveit végrehajtja. Türelmetlenek vagyunk, és mi akarjuk irányítani életünket, és mások életét. - - „A csodálatos kenyérszaporítást követő viták után Jézus Galileában működött. Júdeában nem akart mutatkozni, mert a zsidók az életére törtek. Közeledett a zsidók Sátoros - ünnepe. Miután rokonai elzarándokoltak az ünnepre, Jézus is fölment utánuk Jeruzsálembe, de nem nyilvánosan, hanem titokban. Amikor a templomban tanítani kezdett, a jeruzsálemiek közül néhányan ezt kérdezték: „Nemde ő az, akit halálra keresnek: íme, nyilvánosan beszél, és nem szólnak neki semmit. Talán bizony már a vezetők is elismerik, hogy ő a Messiás? De róla tudjuk, honnan való, a Messiásról pedig, ha majd eljön, senki sem tudja, honnan való.” Erre Jézus, aki a templomban tanított, emelt hangon odaszólt: „Ti ismertek engem, és azt is tudjátok, honnan vagyok. Én nem magamtól jöttem. Az Igaz (Isten) küldött engem, akit ti nem ismertek. Én viszont ismerem, mert tőle vagyok, és ő küldött engem.” Erre szerették volna Jézust elfogni, de senki sem emelt rá kezet, mert még nem jött el az ő órája. ( Jn 7,1-2.10. 25 – 30 ) - A farizeusok, főpapok, írástudók csoportja, már nyílt ellenségeskedésben vannak Jézussal. Már nyíltan tagadnak, és szervezetten támadnak Jézusra. A Sátoros – ünnepen is, az ingatag sokaság, és az ellenséges érzületű farizeusok, írástudók veszik körül Jézust, mégsem hagyja magukra őket! Jézus tudja, hogy hallják a tanítását, és bízik abban, lesz még valaki ott közülük, aki hisz Benne. – Jézus ma is tanít! Hívogatóan, szeretettel tanít! Éppen azért, mert olyanok vagyunk mi is, akiknek a hozzáállása Jézus Krisztushoz nagyon nem jó volt eddig. Már régóta mondogatjuk: szeretnénk megújulni, jobbak lenni, új életet kezdeni, hitben megerősödni, - de hiába volt eddig minden igyekezetünk. Látjuk is, hogy azért volt hiába, mert a világ forrásaiból ittunk újra és újra. Ezért volt eddigi életünk boldogtalan, és mindaddig az is marad, amíg csak az után futunk, amit a világ tud adni nekünk. A világtól ne is várjuk, hogy boldoggá tegyen! Vigyázzunk, mert telnek az évek, gyorsan röpül az idő, és előbb – utóbb, ott fogunk állni az örök élet kapujában! - Ha szeretnénk, hogy biztos alapra, Jézus Krisztusra épüljön az életünk, akkor végre, el kell fogadnunk Őt, az Isten Fiának. - Ha szeretnénk, hogy életünk boldog legyen, akkor legyen már most, - éltető erőnk Jézus Krisztus!