1Móz 32,4-13; 33,1-10.

4 Azután követeket küldött Jákób maga előtt bátyjához, Ézsauhoz Széír
földjére, Edóm mezejére, 5 és ezt parancsolta nekik: Mondjátok meg
uramnak, Ézsaunak: Ezt mondja a te szolgád, Jákób: Lábánnál voltam
jövevény, ott tartózkodtam mostanáig. 6 Szereztem ökröket, szamarakat
és juhokat, szolgákat és szolgálókat. Azért küldök neked üzenetet,
uram, hogy elnyerjem jóindulatodat. 7 A követek ezzel tértek vissza
Jákóbhoz: Elmentünk bátyádhoz, Ézsauhoz: jön is már eléd, de négyszáz
ember van vele! 8 Jákóbot ekkor nagy félelem és szorongás fogta el,
ezért két táborra osztotta a vele levő népet, meg a juhokat, marhákat
és tevéket. 9 Mert ezt gondolta: Ha eléri Ézsau az egyik tábort, és
levágja azt, a megmaradt tábor elmenekülhet. 10 Jákób azután ezt
mondta: Ó atyámnak, Ábrahámnak Istene és atyámnak, Izsáknak Istene,
URam, aki ezt mondtad nekem: Térj vissza hazádba, rokonságod közé, és
jót teszek veled! 11 Méltatlan vagyok minden hűséges és igaz tettedre,
amit szolgáddal cselekedtél. Hiszen csak egy vándorbottal mentem át itt
a Jordánon, most pedig két táborom van. 12 Ments meg engem bátyámnak,
Ézsaunak a kezéből, mert félek tőle, hogy ha idejön, megöl engem, az
anyákat is gyermekeikkel együtt. 13 Hiszen te mondtad: Sok jót teszek
veled és utódaidat olyanná teszem, mint a tenger homokja, amely olyan
sok, hogy meg sem lehet számolni.
1 Amikor Jákób föltekintett, látta, hogy már jön is Ézsau, és négyszáz
ember van vele. Ekkor szétosztotta a gyermekeket Lea, Ráhel és a két
szolgáló mellé. 2 Előreállította a szolgálókat és gyermekeiket, mögéjük
Leát és gyermekeit, ezek mögé Ráhelt és Józsefet. 3 Ő maga előttük
ment, és hétszer borult le a földre, amíg a bátyjához ért. 4 Ézsau
eléje futott, megölelte, nyakába borult, megcsókolta, és sírtak. 5
Amikor föltekintett, és meglátta az asszonyokat és gyermekeket, azt
kérdezte: Kik ezek? Ő így felelt: A gyermekek, akiket Isten kegyelme
adott szolgádnak. 6 Majd odaléptek a szolgálók gyermekeikkel együtt, és
leborultak. 7 Odalépett Lea is gyermekeivel együtt, és leborultak.
Végül odalépett József és Ráhel is, és ők is leborultak. 8 Akkor ezt
mondta Ézsau: Mire való ez az egész tábor, amellyel találkoztam? Ő ezt
felelte: Arra, hogy elnyerjem uram jóindulatát. 9 Ézsau ezt mondta: Van
nekem bőven, öcsém, legyen a tied, ami a tied! 10 De Jákób ezt mondta:
Ne úgy, hanem ha elnyertem jóindulatodat, fogadd el tőlem ezt az
ajándékot! Mert amikor megláttam arcodat, mintha Isten arcát láttam
volna, olyan kegyes voltál hozzám.

                            HAZATÉRÉS

Így fognak visszatérni az Úr megváltottai is, és ujjongva érkeznek meg
a Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre... (Ézs 51,11)

Mindnyájan bűnösnek születünk, és valami miatt rendszerint azokat
sértjük meg legtöbbször, akiket legjobban szeretünk. Jákób sem volt
más. Becsapta apját és meglopta bátyját. Ezért sok évre száműzték bűne
miatt. De egyszer eljött az idő, amikor Isten elküldte, hogy menjen
haza a családjához, térjen vissza otthonába, nézzen szembe azokkal,
akiket megbántott.
A hazatérés vagy visszatérés egyik része a megbánás. Ha otthont adunk
szívünkben a bűnnek, akkor az elszakít bennünket az áldásoktól,
melyeket Isten nekünk szán. Mostanában Isten engem is arra hívott, hogy
bánjam meg bűneim, térjek haza és tisztázzam a múltam. Be kellett
ismernem tizenéves korom végén hozott bűnös döntéseimet. Jákóbhoz
hasonlóan én is becsaptam és megloptam családomat.
A hazatérés lehet nagyon ijesztő. De amikor Isten indít el bennünket az
útra, és mi engedelmeskedünk, ígérete szerint, áldottak leszünk. Azok,
akik visszatérnek az Úrhoz Fia, Jézus által, ők "az Úr megváltottai".
Ha Istenhez térünk, örökkévaló örömben lesz részünk. Minden egyes
lépéssel közelebb kerülök ehhez az igazsághoz: az öröm a látóhatáron
van. Isten hűséges.

Imádság: Urunk, készíts fel minket a visszatérésre. Adj nekünk
bátorságot, hogy engedelmeskedjünk, és készítsd fel azokat is, akiket
megsértettünk.

 Ámen.