Bizonyos szempontból nem sokat számít, hogy ki mit mond vagy hisz magáról. Beszélni könnyű. Ezért bárki bármit állíthat magáról, sőt voltak, és vannak sokan, akik Istennek mondták, mondják, hiszik magukat. Mindannyian mondhatnánk, hogy Isten vagyok, de a kérdés az, hogy milyen bizonyítékokkal támasztanánk alá ezt az állításunkat? A mi esetünkben, azonnal jönne a cáfolat, és valószínűleg azonnal megszégyenülnénk. - De amikor Jézus Krisztusról van szó, ezt el kell fogadni. Jézus Krisztusról tanúskodik a mennyei Atya: „Ő az Én szeretett Fiam.” Nekünk pedig hinnünk kell ezt. - - „Egy alkalommal Jézus ezeket mondta a zsidóknak: „Ha én tanúskodom önmagamról, a saját tanúskodásom keveset ér. Más tanúskodik rólam, (az Atya), és én tudom, hogy igaz az ő tanúsága, amelyet rólam tesz. Ti Keresztelő Jánoshoz fordultatok, és ő tanúságot tett az igazságról. Nekem azonban nincs szükségem emberi tanúságra. Ezeket azért mondom, hogy üdvözüljetek. Égő és világító fény volt János, de ti csak ideig - óráig akartatok az ő fényében gyönyörködni. Mellettem nagyobb bizonyítékok szólnak, mint János tanúskodása: az én tetteim, amelyeket az Atya akaratából cselekedtem. Azok bizonyítják, hogy az Atya küldött engem. Tehát maga az Atya, aki küldött engem, ő tett tanúságot mellettem. Ti viszont sem szavát nem hallottátok, sem arcát nem láttátok. De még igéje sem marad bennetek, mert nem hisztek abban, akit ő küldött. Vizsgáljátok meg az írásokat, hiszen azt tartjátok, hogy általuk nyertek örök életet! Éppen az írások tanúskodnak mellettem. Ti mégsem akartok hozzám jönni, hogy elnyerjétek az (örök) életet. ( Jn 5,31 – 40 ) - Jézus folyamatosan megmutatta a hatalmát a betegségek és más testi bajok felett. A bénák jártak, a némák beszéltek, a vakok láttak általa. Néhány gyógyítása azokra irányult, amik nem reagáltak semmilyen kezelésre. Jézus a természet felett is megmutatta a hatalmát. Egyetlen szóval lecsendesítette a vihart a Galileai - tengeren. Akik a csónakban ültek, megdöbbenve kérdezték: - „Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?” A vizet borrá változtatta. Egy 5000 fős embertömeget lakatott jól öt kenyérrel és két hallal. Egy gyászoló özvegynek visszaadta egyetlen fiát, feltámasztva őt a halálból. Lázárt, aki már négy napja volt a sírban, a sokaság szeme láttára visszahozta az életbe. Feltámasztotta a halott kislányt is. Óriási jelentőségűek voltak ezek a csodák, melyeket még az ellenségei sem tagadtak. Mivel a főpapok, írástudók, farizeusok nem tudtak cselekedni ilyen csodákat, ezért határozták el, hogy megölik. Viszont, minden csodánál több, és Jézus végső bizonyítéka az isteni mivolta felől, - a feltámadása a halálból. - Megmondta előre, hogyan fogják megölni, és hogy három nappal később fel fog támadni a halálból. - A tanítványokat önmagában, talán nem az üres sír győzte meg arról, hogy Jézus tényleg feltámadt a halálból, él és Ő az Isten Fia, - hanem az, amikor számos alkalommal a feltámadása után, megjelent személyesen, testben nekik, majd evett és beszélgetett is velük. – Higgyük el, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia, aki egy biztos életet kínál, ebben a bizonytalan világban. Tegyünk meg mindent azért, hogy ne legyünk többé egyedül, - nyerjen értelmet az életünk, és legyen erősebb az Istennel való kapcsolatunk is.