Van egy mondásunk, amelyet minden bizonnyal sokszor elmondtunk már, talán mindannyian, vagy hallottunk. Így szól: „Hiszem, ha látom”. Gondoljuk, az a biztos, amit látunk. Az éretlenségünknek, a kételkedésünknek sokszor az oka: hogy nem látunk tovább önmagunknál. Sajnos, amikor el kellene fogadnunk, hogy vannak olyan történések, amelyeket nem látunk, vagy Személyek akiket egyenlőre nem láthatunk, mégis léteznek. Igaz, hogy hívők vagyunk, de az is igaz, hogy mindig marad bennünk egy nagy adag kételkedés, hitetlenség és bizalmatlanság is. Mi is sokszor több bizonyságot szeretnénk látni, és szeretnénk megtapasztalni Isten, Jézus és a Szentlélek jelenlétét, megérezni szeretetüket. Csak éppen az a baj, hogy kételkedünk, és e miatt nem tudjuk megtapasztalni a láthatatlan létező, és itt lévő, élő Istent. (Húsvétvasárnap este) a tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!” Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!” (Jn 20,24-29 ) Tamás apostol végül mégiscsak visszamegy oda, ahová vissza kell mennie, ahol helye van mindenkinek, aki elment egy közösségből, talán azért mert lelkileg megsértődött. Tamás, legyőzi önmagát és visszament a tanítványokhoz, vissza a közösségbe, mert hiányzott neki Jézus. Jézusnak is hiányzott Tamás. Jézus tudta, hogy Tamás ott lesz, ezért jelenik meg már feltámadottan, neki is. Jézus így szólt Tamás apostolhoz: “Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd kezeimet. Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba . S ne légy hitetlen, hanem hívő.” Tamás fölkiáltott: “Én Uram, én Istenem!” (Jn 20,27-28) Jézus Krisztus, Tamásnak mutatta, és nekünk is megmutatja azt a szeretet, ami képes életét adni, ami szüntelenül a másikra néz, ami nem bűnbe, a kételkedésbe taszít, hanem éppen ellenkezőleg, abból ment ki. Tamás apostol miután találkozott Jézussal, átélte a csodát, és megnyugodott. Ezért fontos az, hogy mi se maradjunk távol egyetlen alkalomról sem, amikor Jézussal és a testvéreinkkel együtt lehetünk!Jézusunk! Add, hogy higgyük: Te valóban feltámadtál. Add, hogy legyen bennünk húsvéti hit, és a szeretet vezessen mindig Feléd, és a közösség felé! Köszönjük!Ámen.