A kisgyereknek bizonyos cselekedeteket megtiltanak a szülei. De, előfordul, hogy felnőtt korban is próbálnak tiltani valamit nekünk. - Az apostoloknak is közölték a Nagytanács parancsát, hogy „egyáltalán ne beszéljenek, és ne tanítsanak Jézus nevében” (ApCsel 4,18). Ez egyértelmű parancs volt. El kellett volna - e fogadniuk ezt az utasítását? Nem. - A hit dolgaira vonatkozóan, „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek” (ApCsel 5,29). Jóllehet ismerték a következményeket, a tanítványok mégsem hátráltak meg. „Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk” (ApCsel 4,20). Jézusnak magára kellett vállalnia a büntetést, hogy szabadok lehessünk. Ezért, most nekünk is áldozatot kell hoznunk, hogy eleget tegyünk ezzel a szent Istennek. A bátor tanúságtételük után a hívők is melléjük álltak és: „egy szívvel és egy lélekkel felemelték hangjukat az Istenhez” (ApCsel 4,24a). Nem akartak meghátrálni, hanem tanúságtevők akartak lenni. - Sajnos a mi életünkben azért változatlan minden, mert elmarad ez a tanúságtevés Jézus mellett! Keveset imádkozunk, és nem is engedjük igazán, hogy Jézus ott legyen az életünkben. Ma, annyi minden megtöltheti, és meg is tölti a szívünket, hogy Istennek nem marad hely, és ezért van ott életünkben a túlzott félelem, aggodalmaskodás, gondterheltség, elégedetlenség, keserűség, gyűlölet és a neheztelés is. - Ami belsőleg megtölt, az formál minket, és ez megmutatkozik külsőleg is. A tanítványok ezeket kizárták életükből, ezért lettek szabadok, és a szabad ember nem fél. - „Nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk” (ApCsel 4,10). Akkor sem hallgathattak Jézusról, ha ezzel veszélyben forgott az életük. - Mi sokkal inkább hallgatunk Jézusról. Mi ennek az oka? - A szívünk. Mert, „A száj ugyanis a szív bőségéből szól." ( Mt 12, 34 ) - Mi, akkor fogunk szívesen beszélni Istenről, és nem fogunk félni a következményekről, ha Jézus betöltött életünket, és minden mástól szabaddá válunk. Akkor nem fogunk rettegni a következményektől, és nem fogunk félni az emberektől. - Ebben a vírusos, háborús időszakban megéri időt szakítani arra, hogy elgondolkodjunk az Istennel való kapcsolatunkról! - Kérdezem: ”Nem kellene - e újra, vagy teljesen átértékelni az életünket, és késznek lennünk arra, hogy megtanuljuk újra szeretni Istent, és egymást? - Lehet, hogy sok időbe kerül, amíg beismerjük: - hirdetnünk kell nekünk is Jézus Krisztust, és nem szabad hallgatnunk Róla! - Nincs nagyobb szolgálat annál, és nem tehetünk nagyobb szolgálatot más emberek érdekében, mint hogy rámutatunk Jézus Krisztusra, aki szeretetből értünk adta életét. - Adjuk tovább a jó hírt, hogy Isten odaadta Fiát, Jézus Krisztust értünk, és Ő pedig hozzájárult ahhoz, hogy keresztre feszítsék, és megváltson minket. Minden hír között a legjobb jó hír, hogy a mennyei Atya feltámasztotta Jézust, és fel fog támasztani minket is, mert feltétel nélküli szeretet, és Fia által tökéletesen megengesztelődött irántunk. Bizonyára a mai napon is van, és lesz lehetőségünk az Istent, és embereket szeretni!