Zsolt 4.

1 A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid zsoltára.
2 Hallgass meg, ha hozzád kiáltok, igazságos Istenem! Szorult
helyzetemből adj nekem kiutat, könyörülj rajtam, hallgasd meg imámat!
3 Ti emberek! Meddig gyalázzátok dicsőségemet? Meddig szeretitek az
üres beszédet, meddig törekedtek még hazugságra? (Szela.)
4 Tudjátok meg, hogy az ÚR csodákat tesz hívével! Meghallgat az ÚR, ha
hozzá kiáltok.
5 Ha felindultok is, ne vétkezzetek! Gondolkozzatok el fekvőhelyeteken,
és csillapodjatok le! (Szela.)
6 Igaz áldozattal áldozzatok, és bízzatok az ÚRban!
7 Sokan mondják: Bár jó napokat látnánk, és ránk ragyogna orcád
világossága, URunk!
8 Nagyobb örömöt adsz szívembe azokénál, akiknek bőven van búzájuk és
boruk.
9 Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, URam,
hogy biztonságban élhessek!

                       HIRTELEN ELVESZETTEN

Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe
veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti. (Ézs 40,11

)

Az iránymutatás egyértelmű volt, így teljes bizonyossággal tudtam,
merre megyek. De hirtelen rájöttem, hogy rossz irányba fordultam
valahol, és fogalmam sem volt, hol lehetek. Útbaigazítást kellett
kérnem, mielőtt visszataláltam az útra.
Ahogy tovább vezettem, rádöbbentem, hogy az Istennel való kapcsolatom
is hasonló ehhez. Rendszeresen útmutatást kell kérnem Istentől, hogy
visszataláljak a helyes ösvényre. Az eltévelyedésem nem egyetlen
tévedés, hanem több apró hiba eredménye, amikor a krisztusi élettől
eltérít a világ. Minden alkalommal rá kell jönnöm, hogy a saját vágyaim
késztettek ahelyett, hogy az igazság hangjára hallgattam volna. Akkor
megbánom, amit tettem, és Isten helyes útra tereli az életemet. Gyakran
elmélkedem a 4. zsoltáron, megszólít, és azt mondja, hogy csendesítsem
le a szívemet, nyugtassam meg elmémet, és az akaratomat rendeljem alá
Istennek.
A hibák, megbánás és a helyes útra való visszatérés állandó körforgása
valószínűleg minden keresztyénnek ismerős. Amikor megvalljuk bűneinket
Istennek és egymásnak, akkor Isten a karjába vesz, mintha gyerekek
volnánk, és gyengéden visszaterel minket a helyes útra.

Imádság: Szerető Urunk, amikor elkóborlunk az útról, vezess vissza
minket. Ámen.