Az Igehirdetés a Királyházi Református Gyülekezet honlapjáról származik (www.reformatus.com.ua) /Kárpátalja-Máramaros-Ugocsai Egyházmegye/!

Meghallotta Jézus, hogy kiközösítették, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel te az Emberfiában?” Ő így válaszolt: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?” Jézus így felelt neki: „Látod őt, és aki veled beszél, ő az.” Erre az ember így szólt:„Hiszek, Uram.” és leborulva imádta őt.

Jézus pedig azt mondta: „Én ítéletre jöttem e világra,hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek.” Meghallották ezt azok a farizeusok, akik a közelében voltak, és ezt kérdezték tőle: „Talán mi is vakok vagyunk?” Jézus ezt mondta nekik: „Ha vakok volnátok, nem lenne bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök.” 

/János ev. 9, 35-41/

A János evangéliuma 9. Részében Jézus gyógyító erejéről olvasunk és annak következményeiről. Jézus meggyógyított egy vak embert, akinek megnyíltak szemei és látni kezdett. Miután megnyíltak testi szemei, megnyíltak lelki szemei is.

Ezt az embert kérdőre vonják a farizeusok, és minél ellenségesebben lépnek fel Jézus ellen, a meggyógyított annál hevesebben áll ki mellette és kel a védelmére. Minden kérdésük és gorombaságuk ellenére kitart amellett, hogy Jézus Istentől való és, hogy ő igazán féli az Istent. Ez az ember egy nagy lelki fejlődésen megy keresztül, egy nagyon rövid idő alatt. Minél jobban zaklatták, annál közelebb került Jézushoz,.hiszen először azt mondja: egy ember, aztán prófétának nevezi. Végül Isten Fiaként imádja.

Miután kiközösítették a farizeusok,Jézus fölkeresi ezt az embert, hiszen Ő miatta közösítették ki, és hitre juttatja. Azt kérdezi tőle: „Hiszel te az Emberfiában­­?” Jézus tudta, hogy ezaz ember Ő miatta került bajba, és tudta, hogy segítségre van szüksége.

Milyen csodálatos dolog, hogy Jézus tud a mi bajainkról, nyomorúságainkról. Jézus felkeres minket a mi nyomorúságunkban, elvettetésünkben. Keres, megtalál és nékünk is felteszi azt a kérdést, amit annak az embernek is feltett: „Hiszel te az Emberfiában?”

Az ember azt mondta: „Ki az Uram,hogy higgyek benne?” Ezzel mintha azt mondaná: Hiszek, akarok hinni! De hogy válik valósággá rám nézve az, akiben hinnem kell? Ezzel nyílván elismeri vakságát és vágyakozását a világosság után. Jézus azt mondja neki: „Látod Őt, és aki veled beszél, Ő az.” Azaz Jézus azt mondja ki, hogy Én vagyok. Ezt mondta a samáriai asszonynak, és ezt mondja mindenkinek, aki Isten szeretetét, igazságát és kegyelmét óhajtja. Itt történik meg a vakkal az a csoda, amely sokkal nagyobb volt, mint testi szemeinek a megnyílása. Hiszen ennek következménye a lelki szemeinek is a megnyilatkozása, most lelte meg azt a látást, amely sokkal dicsőségesebb, mint amelyet már visszanyert. A hit szemeinek a felnyílása, a lelki látás megnyerése, nagyobb és dicsőségesebb csoda, mint amikor a vakon születettnek megjön a látása. Ennek megfelelően cselekedett. Elfordult ettől a világtól, behunyta szemeit a testi látás minden szépsége és dicsősége előtt, és elmerült a lelki látás csodáinak, szépségeinek és dicsőségének szemléletében.

Nagyon sokat hallottam, főleg idősebb lelkészektől, hogy milyen sokat szenvedtek, milyen sokszor kérdőre vonták, kiközösítették őket, épp azért, mert Jézust Istentől valónak vallották. Mert hittek Jézus gyógyító erejében, szeretetében, kegyelmében, kereszthalálának jelentőségében. Ezek közül az emberek közül sokat száműztek, bebörtönöztek. De ezek az emberek vállalták Jézust. Vállalták Mert tudták, hogy nincsenek egyedül. Tudták, hogy Jézus megkeresi őket. Tudták, hogy bármilyen hatalommal is bír az,aki elítélte őket, bárki is azaz ellenség, aki kiközösítette őket, Jézus mindig velük lesz, és Ő nem közösít ki senkit. Ezeknek az  embereknek is meggyógyította a szemét, és ugyanúgy feltette a kérdést: „Hiszel te az Emberfiában?” és ezek az emberek is ugyanúgy válaszoltak, mint ahogy az a meggyógyított válaszolt:„Hiszek, Uram!”

Ilyenkor feltehetjük magunknak a kérdést, és fel is kell tenni,hogy én hiszek-e az Emberfiában? Hogyha hiszek, tudom-e Őt imádni és tudom-e Őt teljes odaadással követni? Merem-e vállalni a következményeket? Nagyon fontos, hogy látszik-e az és Krisztusba vetett hitem az én életemben és mindennapi cselekedetemben? Valóban tiszta szívből hiszek, vagy csak mondom? Mert, hogyha csak mondom, akkor hazudok, becsapom saját magam és továbbra is olyan vak maradok, mint amilyen voltam az előtt! Mert tudjuk és tudnunk is kell, hogy hit által lesz látóvá minden lelki vak.

Ez az ember tiszta szívéből mondta:„ Hiszek Uram.” És imádta Őt. Igen jó példa ez a mi számunkra.

Ennek a történetnek az alapigéje:„Én vagyok a világosság!” Ezt az igét a 39. Vers kissé szélesebben fejezi ki:„Én ítéletre jöttem erre a világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak vakká legyenek.” Jézus kettéválassza az emberiséget, és kétfelé dől el sorsuk. Nincs köztes állapot: vagy a széles úton járok, vagy a keskeny úton,vagy jobb kéz felől ülök, vagy bal kéz felől, vagy vak vagyok, vagy látok. Akik látnak és hittel rábízzák magukat Jézusra, azok új életet nyernek ez által. Azok nem tévelyegnek és nem botladoznak, mint a vakok, nem sodródnak a tömeggel, a világ gondjaival. Azok egyenesen nyitott szemmel az Ige fényében a boldog cél felé haladnak. Akik Jézust nem látják meg, nem fogadják be, másnak látják, mint amilyen valójában. E látás által eltávolodnak, megkeményedik szívük és örökre elvesznek. Akik pedig Jézusban meglátják az Élet Fejedelmét, meghallják az Ő hívó szavát és e szóra igent mondanak, azok a Jézus ismeretében egyre növekednek, a halálból átmennek az életbe és örökre megmaradnak. Ez jelenti azt,hogy a látók vakká legyenek és a vakok látókká.

Jézus ellenfelei egészen beletemetkeznek lelki vakságukba. Az a nagy ajándék, amelyet Isten mindnyájunk számára elküldött Jézusban, a világ világossága, végképpen felismerhetetlen marad előttük. Hiszen a számukra még a gondolata is bántó annak, hogy erre nekik is szükségük van. Ők azt hiszik, hogy amúgy is látnak. Nem vallják be vakságukat. Jézus azt mondja a farizeusoknak: „Ha vakok volnátok nem lenne bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök.” Azaz, ha bevallanátok, hogy vakok vagytok, megvolnátok mentve. Mivel dicsekedtek, hogy csak ti láttok tisztán, vakságotok bűnné lesz.

Jaj azoknak, akik végigmennek és életen, mindent meglátnak, mindent megismernek, csak egyedül Jézust nem. Jaj azoknak, akik átmennek a világon és az életen, és nem látják meg a legnagyobba nem látják meg Jézust. Lehetnek tudósok, de nem tudják az egyetlen igazságot. Lehetnek a szépség ismerői, vagy művelői, de nem látták meg a legnagyobb szépséget, Jézust. Jaj azoknak, akik úgy látnak, mint a farizeusok.

Ha úgy látok, mint a farizeus és nem vallom be, vagy nem merem bevallani, hogy vak vagyok, akkor ott igen nagy a baj és annak súlyos következménye lesz. De ha bevallom az én vakságom, ha leborulok Jézus előtt és azt mondom: Uram, az én vakságom a pénz, az én vakságom a paráznaság, az én vakságom a hazugság, a lustaság, a szeretetlenség, a gőgösség, akkor Jézus lehajol sarat készít és rákeni az én szememre is és lemossa azt a hályogot, ami miatt nem látok és látóvá leszek én is. Ha felismerem és belátom vakságom, látóvá leszek.

Adja az Úr, hogy minél többen vakoknak érezzük magunkat és akik tudjuk, hogy Jézustól látást nyerhetünk.

ÁMEN.