Napi három perc – Közömbösek, rettegők, keresők

Új esztendő. Elindulunk.

Amikor egyetemista voltam, minden visszaindulás alkalmával szüleim feltarisznyáltak, és bármennyire is meg volt pakolva a zsákom és a lelkem testi-lelki otthoni ízekkel, mindig volt még valami, amit még be lehetett volna, illetve be is kellett tenni a többi közé, hogy jól fel legyek készítve az útra.

Én is szeretném, ha még ez a Szentírásbeli üzenet elférne a tarsolyunkba, mielőtt teljes erőbedobással nekilendülnénk az új esztendőnek, az új útnak, az új terveknek, számoknak, feladatoknak:

„Keressétek először Isten országát és annak igazságát és minden más megadatik néktek. (Mt 6,33)

Keressétek. Ha visszagondolunk Jézus születésének a történetére, akkor abban három embertípust, emberi viszonyulást találunk: közömbösek, rettegők, keresők.
Az angyalok meghirdetik az evangéliumot, az örömüzenetet, sőt az angyalok éneke mellett az égen is fölragyog a jel, a betlehemi fényes csillag, jelezve azt az emberiségnek, hogy itt, ma valami egészen rendkívüli esemény történt... és a válaszadásban három féle magatartás mutatkozik meg: Közömbösség, Rettegés, Keresés.

1. Közömbösek. Ebben a történetben ők vannak a legtöbben. Azok az emberek, akiknek ez az éjszaka is ugyanolyan volt, mint bármelyik más, ugyanúgy telt, mint akármelyik másik. Annyira el vannak foglalva, hogy nem vesznek észre még egy ilyen égi eseményt, tüneményt, ha látják sem érdekli őket, mert elég minden napnak a maga baja... Nincs erő, nincs idő, az égre nézni. Nincs idő, és nincs erő a csillagok fürkészésére, a jelek meglátására. Pedig az Úristen számtalan alkalommal jelez és figyelmeztet, hogy nem jó az irány, hogy valamit másképp kellene, meg kellene állni, el kellene gondolkodni, meg kellene fontolni, vissza kellene venni a tempót, és így tovább.

De a közömbösek mennek a maguk útján, és akkor kapja fel az ember a fejét, akkor nyílik ki a szeme és a füle, és talán a szíve is, amikor már késő. És kétségbeesetten keresi az okokat, a bűnbakot, a nagy hibást, pedig ott voltak a jelek, ott volt a figyelmeztetés, de ők lehalkították a mennyei híradást, nem akarták hallani, mert jó nekik szunnyadó lélekkel, alvó lélekkel tapogatózni, csillagtalan, fénytelen sötét éjszakákban lesni, várni a csodát.

2. Rettegők: a Heródesek. Akik elvannak a maguk kiskirályságával egy darabig. Aztán azt észlelik, hogy valami változás történt, és kérdezik kétségbeesetten: mi lesz az eddigi életemmel, ha most változtatni kell, mi lesz, ha színt kell vallanom, ha tükör elé fognak állítani? Mi lesz, ha föl kell adni a királyságot, a kényelmet, a hatalmat, a megszokott, jól bevált kis életemet?

3. Keresők: akik meghallják a mennyei híradást, akik erőt vesznek magukon, felkészülnek az útra, és elindulnak Betlehem felé.

Keresők, akik tudják: „Keressétek először az Isten országát... és minden más megadatik néktek.

Közömbösek, rettegők, keresők. Kik vagyunk mi?

El kell tudnunk dönteni, még az esztendő elején, hová akarok tartozni, és úgy induljak el.

Azt mondja az angyal, hogy az lesz a jel: „Találtok egy kisgyermeket... Találtok. Csak az talál, aki keres. Csak az találja meg a jó utat, a jó irányt, aki keresi azt.

Azt mondja Jézus: „én vagyok az út, az igazság és az élet... ha valaki én utánam akar jönni... Akarjátok, keressétek!
Keressétek a gyermeket, keressétek az Isten országát, és éljétek át a találkozás csodáját!

Az új esztendő Vasárnappal, Istentisztelettel kezdődött. Mi ez, ha nem jel, az Úristentől, hogy nem lehet szunnyadó lélekkel élni az életet. Nem lehet füstölgő kanóccal lángot gyújtani, csak tapogatózni lehet, csak botorkálni lehet.
Keressétek..., és minden más megadatik majd néktek.

Adja Isten, hogy ilyen reményteljes, imádságos, Isten országát, igazságát kereső, éhező és szomjazó lélekkel indulhassunk utunkra, és a megérkezésünk legyen Isten dicsőségére, és örömére, áldásban.