Zsolt 17.

1 Dávid imádsága. URam, hallgasd meg igaz ügyemet, figyelj
esedezésemre! Ügyelj imádságomra, mert ajkam nem csalárd.
2 Tőled jön felmentő ítéletem, hiszen látja szemed az igazságot.
3 Megvizsgáltad szívemet, meglátogattál éjjel. Próbára tettél, nem
találsz bennem álnokságot, nem jön ki ilyen a számon.
4 Bármit tettek az emberek, én a te beszédedre figyelve őrizkedtem az
erőszakosok útjától.
5 Lépteim ösvényeidhez ragaszkodnak, nem inognak meg lépteim.
6 Hozzád kiáltok, mert meghallgatsz, Istenem. Fordítsd felém füledet,
hallgasd meg beszédemet!
7 Tégy csodát híveddel, mert te megszabadítod azokat, akik jobbodhoz
menekülnek támadóik elől.
8 Őrizz engem, mint szemed fényét, rejts el szárnyaid árnyékába
9 a bűnösök elől, akik erőszakoskodnak velem, halálos ellenségeim elől,
akik körülfognak.
10 Konok szívük elzárkózik, szájuk gőgösen beszél.
11 Lépten-nyomon körülvesznek, arra igyekeznek, hogy földre terítsenek.
12 Olyanok, mint a zsákmányra vágyó oroszlán és a rejtekében lapuló
oroszlánkölyök.
13 Lépj elő, URam! Szállj szembe vele, és terítsd le! Ments meg engem
kardoddal a bűnösöktől!
14 Ments meg kezeddel az emberektől, a világ embereitől, URam, akik
kiveszik részüket az életből! Töltsd meg hasukat azzal, amit nekik
tartogatsz, lakjanak jól vele a fiaik is, és ami megmarad, hagyják
gyermekeikre!
15 Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember, öröm tölt el, ha
meglátlak, amikor fölébredek.

                           HŰSÉG ÖRÖKRE

Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el? (Zsolt 22,2)

Északi vidéken lakom, ahol a téli napok rövidek. A kopár, hideg
szárazság, a lombjukat vesztett fák elmélyítik a sivárság érzését. Ez
az évszak a nyomorúság és nehézségek idejére emlékeztet.
Munkanélküliként több jelentkezővel kellett versengenem minden
kínálkozó munkalehetőségért. Ha volt is kis pénzem, gyorsan elment.
Barátaim elláttak bátorító szavakkal, de csak nagyon kevesen nyújtottak
kézzel fogható segítséget.
Mielőtt felismertem volna, elöntött a depresszió sivársága, és nagyon
elbátortalanodtam. A túlélés mindennapi céllá vált, de a túlélni
akarásom a napok rövidülésével csökkent. Úgy tűnt, hogy elborít a
sötétség.
Mivel már évek óta hittem az Úrban, amikor ijesztővé vált a helyzetem,
az imádságból és a Szentírás olvasásából merítettem új erőt. A 22.
zsoltár nagyon jól kifejezte az érzéseimet. Elhagyatottnak érezve
magamat, mint a zsoltáros, Istenhez kiáltottam. Imádkozva és olvasva a
Szentírást, bizonyosságot nyertem arról, hogy Isten velem van. Isten
hűséges jelenléte megerősített engem ebben a sivár életszakaszban.
A depresszióm nem illant el azonnal, a helyzetem sem lett mindjárt
jobb, de Isten hűsége engem is megerősített. Egyre nagyobb
bizonyosságot és magabiztosságot nyertem abban a hitben, hogy az Úr
vezérelni fog majd az új ösvényeken.

Imádság: Ó Istenünk! Köszönjük hűségedet! Segíts, hogy hűségesen
szolgáljunk téged és másokat! Ámen.