1 Volt Naominak a férje után egy rokona, név szerint Boáz, egy jómódú ember az Elimelek nemzetségéből. 2 Azt mondta egyszer a móábi Ruth Naominak: Hadd menjek ki a mezőre kalászt szedni valaki után, akinek megnyerem a jóindulatát! Naomi azt felelte neki: Eredj, leányom! 3 El is ment, és kiérve a mezőre, szedegetett az aratók után. Történetesen az Elimelek nemzetségéből származó Boáz szántóföldje volt az.
4 Éppen akkor ment ki Boáz is Betlehemből, és azt mondta az aratóknak: Az ÚR legyen veletek! Azok így feleltek neki: Áldjon meg az ÚR! 5 Majd ezt mondta Boáz annak a legénynek, aki az aratók felügyelője volt: Ki ez a fiatalasszony? 6 A legény, az aratók felügyelője ezt felelte: Az a móábi fiatalasszony ő, aki Naomival jött meg Móáb mezejéről. 7 Azt kérte, hogy hadd szedegessen és gyűjtögessen a kévék között az aratók után. Így jött ide, és talpon van reggeltől mostanáig; alig pihent egy keveset. 8 Ekkor azt mondta Boáz Ruthnak: Hallgass ide, leányom! Ne menj te más mezőre szedegetni, ne is menj innen máshová, hanem maradj csak a szolgáim nyomában! 9 Legyen szemed a mezőn, ahol aratnak, és menj utánuk! Megparancsoltam a szolgáknak, hogy ne nyúljanak hozzád, és ha megszomjazol, menj az edényekhez, és igyál abból, amiből a szolgák merítenek. 10 Ruth arcra borult, a földig hajolt, és ezt mondta Boáznak: Hogyan nyerhettem el jóindulatodat, hogy pártfogásodba vettél, holott én idegen vagyok? 11 Boáz így válaszolt neki: Apróra elbeszélték nekem mindazt, amit anyósoddal tettél férjed halála után: hogyan hagytad el apádat, anyádat, szülőföldedet, és hogyan jöttél el egy olyan nép közé, amelyet azelőtt nem is ismertél. 12 Fizessen meg tetteidért az ÚR, legyen bőséges jutalmad az ÚRtól, Izráel Istenétől, akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni. 13 Az asszony pedig ezt mondta: Milyen jóindulatú vagy hozzám, uram, hiszen megvigasztaltál engem, és szívesen beszéltél szolgálóddal, pedig én még a szolgálód sem vagyok.

Ha learatod aratni valódat a mezőn, és ott felejtesz egy kévét a mezőn, ne menj vissza fölvenni. Ha levered olajfád termését, utána már ne szedegess, maradjon az a jövevénynek, árvának és özvegynek. (5Móz 24,19-21)

Amikor Ruth és Noémi megözvegyültek, hajléktalanokká, éhezőkké váltak, el tudták látni magukat abból, amit Boáz földjén gyűjtögettek. Boáz a könyörületesség parancsát követve hagyott egy kis gabonát a földjén, és a gyűjtögetőket ezzel az áldással fogadta: "Az Úr legyen veletek".
Mit mond nekem ez a bibliai szakasz a nagylelkűségről és a rászorulókkal való törődésről? Nincs se földem, se szőlőskertem, de van határidőnaplóm. Megtanulhatnék időt hagyni, és segíteni azoknak, akiknek élelemre vagy menedékhelyre van szükségük, vagy egyéb könyörületességre.
A nem betervezett szabad idő meghagyása megszabadít attól az aggódástól, hogy mi lesz a következő teendő. Szabad időt hagyva marad időnk a barátokkal való beszélgetésre vagy a szomszéd megvendégelésére. Szabad helyet hagyva határidőim között segít lelassulni, és arra gondolni, hogy az Isten kegyelmét hogyan továbbíthatom mások felé.

Imádság: Istenünk, te mindig figyelmet fordítasz ránk. Segíts, hogy mi is tudjunk időt fordítani másokra. Ámen.