Jézus megszentelő erejéről. A Zsidók 10,29 az aposztatáról szól, aki elfordul a keresztény hittől és határozott tagadással elveti az Úr Jézus Krisztust. Szól még azokról a szent dolgokról, amelyeket a hitehagyott megtagad és bizonyos értelemben meggyaláz. Zsidók 10,29: Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja és a kegyelemnek Szellemét bántalmazza? Itt Jézus vérének megtapodásáról van szó. A húsvéti szertartás kapcsán már említettük, hogy a húsvétkor a szemöldökfára és az ajtófélfára tették a vért, de soha nem a küszöbre. Itt egy olyan személyről van szó, akit megszentelt az Újszövetség vére, de mégis elfordult az Úrtól. Most nem azokkal foglalkozunk, akik elfordultak, hanem az Újszövetség vérének megszentelésével. A Zsidók 13,12-ben ugyanez az igazság szerepel: Annak okáért Jézus is, hogy megszentelje az Ő tulajdon vére által a népet, a kapun kívül szenvedett. Tehát Jézus vére megszenteli a hívőt. A megszentelés szintén vallásos szóvá lett, és ez gyakran problémákat okoz. A "szentel" szó közvetlen kapcsolatban van a "szent" szóval, amely angolban más szóval is kifejezhető. A "megszentel" azt jelenti, hogy: "szentté tesz". A szentség mindig elválasztást jelent Isten számára. Aki meg van szentelve, az olyan területen van, ahol Isten eléri őt, de az ördög nem. A megszentelés azt jelenti, hogy elmozdítottak Sátánnal való találkozási helyekről és áthelyeztek olyan területre, ahol Isten ér el, de az ördög számára megközelíthetetlen vagyok, Isten számára elválasztva, szentté téve. Pontosan úgy, ahogy a megigazulás nem jön munkával, nem jön vallással, erőfeszítéssel, hanem hit által, Jézus vére által, a megszentelés is Jézus vére által vált lehetővé. Jézus megszentelte a vére által a népet és a kapun kívül szenvedett. A megszentelés eredményeképp Istenhez tartozol, az Ő uralma alatt vagy, csak Ő ér el és nincs joga senki másnak hozzád. A Kolosse 1, 12-13 többes számban első személyben szól, minden hívő helyében azt mondja Pál: "Hálákat adván az Atyának, aki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban." Tehát a szentekről van szó, azoknak az örökségéről, akik megszentelődtek Jézus Krisztusban való hit által. 13-as vers: "Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába." A sötétségnek van hatalma és a Sátán fennhatósága alatt vannak az engedetlenek az engedetlenség miatt. "És általvitt az Ő szerelmes Fiának országába." Jézus vérében való hit által mi átkerültünk a Sátán fennhatósági területéről Isten országába, Jézus Krisztus királyságába. Az "általvitt" szó azt jelenti, hogy: "átszállít egyik helyről a másikra". A "megszabadított" Ige jelentése a teljes elragadtatás, elszállítás. Az Ószövetségben két ember ragadtatott el a földről a mennybe: Énók és Illés. Illés csak a palástját hagyta itt, de a teste elment. Én úgy értem a fenti Igét, hogy mi teljesen elragadtattunk. Ez nem a jövőben fog megtörténni, hanem azt jelenti, hogy szellemben, lélekben, testben már nem vagyunk az ördög kezében. Nem az ördög törvénye alatt vagyunk, hanem Isten Fiának területén és az Ő törvénye alatt. A Róma 8-ban azt mondja az Ige, hogy az ördög törvénye a bűn és a halál, az Úr törvénye pedig: "a Jézus Krisztusban való élet törvénye." Itt két királyság szerepel, amelyek ellentétes törvényekkel működnek. Róma 8,2-ben Pál azt mondja személyes bizonyságképpen: "Mert a Jézus Krisztusban való élet szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől." Tehát: én nem vagyok az ördög területén, nem vagyok az ördög törvénye alatt, az ő királyságának nincs köze hozzám. Más királyságban vagyok, elragadtattam szellemben, lélekben, testben. Ez Jézus vére által történt. Megszentelt, elválasztott Istennek Jézus vére. Ámen!