Igehirdetés
Karácsonykor Jézus Krisztus földre jöttére emlékezünk. Nem tudjuk, hogy pontosan melyik napon hozta világra az Ő emberi testét Mária, de ez teljesen mindegy is. Mindenesetre van egy nap, amikor különösen hálát adunk ezért. Az igazi az lenne, ha naponta megköszönnénk a karácsony csodáját. Hogy mikor történt, annál fontosabb az, hogy miért. Miért volt szükség arra, hogy a láthatatlan Lélek-Isten magára vegye a mi emberi testünket, és eljöjjön ide közénk?
Jézus Krisztusnak most hallott tömör mondatából próbáljuk megérteni, hogy mit jelent az, hogy Isten szereti ezt az ellene fellázadt világot. Mit jelent az, hogy aki hisz Jézusban, az nem pusztul el, hanem élete lesz? Miért történt tehát karácsony?
Azért, mert mi nem tudtunk felemelkedni Istenhez. Így, Isten nélkül pedig mérhetetlenül szenvedünk sokféle nyomorúságunk miatt. Isten tudniillik az embert az önmagával való közösségre teremtette. Ez volt az a közeg, amiben igazán emberként élhetett teljes, tartalmas, értelmes életet, amiben kibontakozhatott, ami valóban megérdemelte ezt a megjelölést: élet.
Amikor az ember fellázadt Isten ellen, ez a közösség szakadt meg, és ennek következtében ránk szakadt egy csomó olyan nyomorúság, ami miatt ma is szenvedünk. Alapvető válságba került az ember élete, és ennek a következménye minden egyéb válság, amivel nem tudunk megbirkózni. Ez a mostani is. A gazdasági válságok is, az erkölcsi válság is, a hitbeli válság is, az a sok bizonytalanság, ami meggyötri az embereket, ennek az Istentől való elszakadásnak a következménye. A betegség, a szenvedés, a fájdalom azelőtt nem volt, Isten azt nem teremtette bele a világba. A válások, a háborúk, a gyűlölködés, minden gyilkosság, a holokausztok, az éhezés, a nélkülözés, minden nyomorúság, amivel szemben alapvetően tehetetlenül állunk, ennek az Istentől való elszakadásnak a következménye.
A végső következménye pedig az lett, hogy az Isten nélkül maradt embernek Isten nélkül kell eltöltenie az örökkévalóságot is, tudatos állapotban. Ezt nevezi a Biblia kárhozatnak. Ezt a legtöbben nem veszik komolyan. Talán még soha nem is gondoltunk bele, hogy mit jelent ez személyesen nekünk. A legszörnyűbb következménye az Isten elleni lázadásunknak ez.
Beleesett tehát az ember egy olyan gödörbe, amiből nem tud kimászni, és nem segít a tudománya sem, a technikája sem, csak valami külső erő tudna minket innen kiszabadítani. Ezért jött utánunk maga Isten Jézus Krisztus személyében. Ezért történt a karácsony, hogy legyen valaki, akibe megkapaszkodhatunk, és aki képes is kiemelni minket ebből a mélységből, ahol szenvedünk. Ez a Krisztusba való belekapaszkodás a hit. "Hogy aki hisz Őbenne... - olvastuk itt -, az el ne vesszen, hanem örök élete legyen."
Ehhez persze arra a felismerésre kell eljutnia az embernek, hogy nem tudok magamon segíteni, de nem mondok le arról, hogy kiszabadulhassak innen, hiszen Isten minőségileg más életre teremtett engem, és lehetséges oda eljutni. Ha csak úgy lehetséges, hogy engedem, hogy Jézus kiemeljen, akkor előre megköszönöm neki és belekapaszkodom. Ezt jelenti hinni.
Istennek ez az utánunk hajoló mozdulata pedig az, amit a Biblia így fogalmaz: "úgy szerette Isten ezt a világot", ezt a tőle elszakadt, vele szembefordult, Őt negligáló, ellene fellázad világot.
Mi jellemzi Isten szeretetét? Jellemzi mindenekelőtt ez: kezdeményező szeretet. Mi még semmit nem tettünk a hozzá való közeledés érdekében, nem is nagyon tudnánk közeledni abból a helyzetből, amibe kerültünk, de Ő mindent megtett azért, hogy helyreálljon a megszakadt kapcsolat.
Isten szeretete feltétel nélküli. Ezt nem lehet megérdemelni, ezért nem kell semmit sem felmutatnunk, nem kell semmit teljesíteni, hogy annak fejében majd kapjunk szeretetet. Az Ő számára elég, hogy rászorulunk erre a szeretetre, és azért szeret minket.
Isten szeretetét jellemzi, hogy nem annak lát minket, akik most vagyunk, hanem akik majd leszünk. Tehát nem ebben az elesett, gödörbe esett, tehetetlen, lázadó állapotban minősít minket és foglalkozik velünk, hanem már most annak lát, akivé majd formálódunk az Ő szeretetében.
Jézus szerette Pétert, pedig Péter sokáig még olyan volt, amilyen Jézus nélkül volt. De Jézus nem az okoskodó, ellenkező, Őt kioktató és megtagadó tanítványt látta, hanem azt, aki majd egyszer mindenre kész lesz Őérte és másokért. És éppen ez a meg nem érdemelt, de folyamatosan rááradó szeretet formálta őt ilyenné.
Tudniillik Isten szeretetét ez is jellemzi, hogy formáló ereje van. Előhív belőlünk bennünk rejtve meglévő értékeket. Sőt, belénk teremt bennünk meg sem levő értékeket, mert az Isten szeretetének teremtő ereje is van. Ő annak ellenére szeret minket, hogy ilyenek vagyunk, amilyenek, hogy ne maradjunk ilyenek. Ő nem azt mondja: szeretlek, ha megváltozol, hanem azt mondja: szeretlek így ahogy vagy, aztán majd éppen ennek következtében meg fogsz változni.
Amikor tehát a Biblia Isten szeretetéről beszél, akkor mindig olyan magatartásról van szó, amelyik elfogad minket így, ahogy vagyunk. Megért akkor is, ha sok mindennel nem ért egyet, amit most még gondolunk és teszünk. Isten szeretete és az irántunk való magatartása nem függ a mi magatartásunktól. Az nem reflexió, nem válasz valamire, ezért tud legrosszabb esetben egyoldalúan is szeretni bennünket; és mindig a mi érdekeinket nézi, amikor szeret, ezért egyenletesen, megbízhatóan lehet rá számítani.
Ez a szeretet öltött testet egy konkrét személyben, és ez Jézus.
Azt olvastuk a János leveléből, hogy Jézus a bizonyítéka annak, hogy Isten szeret minket. "Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát elküldte Isten a világba, hogy éljünk Őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy Ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért."
Engesztelő áldozatul -, mert szeretet és áldozat mindig karonfogva járnak. Mert a szeretet mindig abban konkretizálódik, hogy ad. Úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta. Ezért karácsony és nagypéntek mélyen összetartozik. Tulajdonképpen egy és ugyanaz Jézus személyében és szolgálatában. Szeretetből adta az Ő Fiát váltságul a mi bűneinkért.
Hinni azt jelenti, hogy ezt valaki komolyan veszi és önmagára nézve is érvényesnek tekinti. Aki így hisz, az megkapaszkodott Jézusban, és ez a vele helyreállt kapcsolat maga az élet: hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Nem kell azt bizonygatni, hogy kivétel nélkül minden ember erre a szeretetre vágyik. Ugyanakkor szomorúan kell tapasztalnunk, hogy nem tudunk így szeretni. Egy sor hamis azonosítás fészkelte magát be a fejünkbe. A szeretetet azonosítjuk egy csomó dologgal, ami nem az. Most csak kettőt említek, ami a lelkigondozói szolgálat során a leggyakrabban előfordul.
Az egyik, amikor a szeretet üzletté silányul. A másik az - és ez még a jobbik eset -, amikor csupán gondoskodás lesz belőle.
Amikor üzletté silányul, azt szemléltetik a karácsonyi szokások, amik kialakultak, és erről most nem akarok beszélni. De ugyanilyen az is, amikor az apa imigyen szól: rossz voltál, most apuka nem szeret. Hát akkor mit értünk szereteten? Ez pontosan az ellenkezője annak, ahogyan Isten bennünket szeret.
Vagy amit a múltkor mondott egy tizenéves fiú: én akkor szeretek valakit, ha megéri. Aztán egy kicsit rákérdeztem, mert nagyon érdekelt a dolog, és egy tanulságos beszélgetés alakult ki belőle. Ha magnóra vettük volna, most le lehetne pörgetni annak a szemléltetésére, hogy mi tulajdonképpen élvezni akarjuk egymást. Használni akarjuk egymást. Felhasználni, sokszor kihasználni. Meg birtokolni. És azt gondoljuk: ez a szeretet.
Ha becsületes lenne sok ember, amikor azt mondja a másiknak: szeretlek, akkor azt kellene mondania: kívánlak. Szó sincs ott szeretetről. Használni akarja abban az esetben.
És ami szomorú, mi Istenhez is így viszonyulunk sokszor. Isten javai kellenek nekünk, de nem Ő maga. Sok ember ezt nem is érti, hogy mit jelentene Istent önmagáért tisztelni, imádni és szeretni. Jó Istenem, segíts meg. Add meg ezt, meg azt. Én pontosan tudom, mire van szükségem, csak a lehetőségeim nem korlátlanok. A tieid állítólag korlátlanok. Gyere és segíts meg! Benyújtjuk a megrendelést, de utána nem kell Isten. Ha éppen nincs szükség akut segítségre, teljesen ki is marad ezeknek az embereknek az életéből Isten. Üzletté silányul az, amiről azt gondoljuk, hogy szeretet.
A másik, az ennél valamivel jobb, de messze nem az igazi, amikor csupán gondoskodás lesz belőle. Amikor megdicsérik az asszonyt, hogy milyen derék, rendes asszony, a férjén mindig tiszta, frissen vasalt ing van, meleg étel, tiszta lakás várja otthon, és a gyerekeket is milyen szépen járatja. De csak aki velük lakik, az látja: meg lehet fagyni otthon, mert soha egy dicsérő szó, valami biztatás, elismerés, huncut kacagás, vagy egyáltalán jóízű nevetés ott nem hangzik. Ott csak a "korrekt" gondoskodás történik, és meg lehet fagyni.
Vagy amikor azt mondják: milyen derék férjed van neked: idejében hazajön mindig, leadja a teljes fizetését és mindig mindent megcsinál a ház körül. De soha nem simogat meg senkit otthon. Vagy eszébe se jut, vagy valahogy nem áll rá a keze. Olyan erőltetett lenne, olyan ízé dolog lenne - ahogy a múltkor mondta valaki, mikor erről beszélgettünk. Mert nem fakad belülről. Nem nevetgél együtt a gyerekeivel, sose tud játszani velük. Ő sem kapott gyöngédséget, adni sem tud. Aztán meg lehet ezt szokni, napirendre lehet térni felette. Már nem is várják egymástól, de a hiánybetegség tünetei jelentkeznek. Torzul a személyiség, és újratermelődik a selejt. Aki ilyen légkörben nő fel, az gyakran maga is ilyenné válik.
És az öregjeinknek is megadjuk az ételt meg a gyógyszert, de velük beszélgetni, egy kicsit megnevettetni őket, velük közösen emlékezni, ami nekik a legfontosabb, arra már nincs időnk. Talán még karácsonykor sem. Szeretet helyett csupán gondoskodás. Nagyon fontos a gondoskodás, de ha az ilyen, akkor az maga az Antarktisz.A Példabeszédek könyve többször említi, hogy mi hiányzik az ilyen helyről és az ilyen lélekből. Most a sok ismerős mondat közül csak egyet idézek: "Jobb egy tányér főzelék ott, ahol szeretet van, mint a hizlalt ökör, ahol gyűlölet van." (15,17). Károli úgy fordítja: "Jobb a paréjnak eledele ott, ahol szeretet van...,"Ez a fajta szeretet az a többlet, amiről nem lehet lemondani, mert nélküle nem lehet egészséges, teljes emberi életet élni. Lehet vegetálni, kínlódni, küszködni, de ilyenkor igaz az, amikor legyint valaki: nem élet ez. Nem vesszük komolyan, hogy milyen igazat mondunk ilyenkor. Isten nekünk életet kínál, amit áthat, átsző, átmelegít folyamatosan ez a fajta szeretet, amit itt Isten szeretetéről olvastunk.Mert milyen is az? Olyan, hogy a másikat önmagáért szereti. Nem valamiért, nem a javaiért. Önmagáért. Önmagáért becsüli. Úgy, ahogy van, elfogadja, és ezen belül aztán meg lehet beszélni azt, amit nem tud elfogadni benne, ami irritál, ami nehéz. De az ő érdekében, hogy a saját érdekében változzék meg. Ebben segítjük egymást. De a szeretet légkörében ezt egészen más megbeszélni és elintézni.Ha ez a fajta szeretet megjelenik, akkor kivirul az élet. Erre mondta Jézus: több. Több az élet, mint az eledel. Több az élet, mint az életszínvonal. Több az élet, mint az életkörülményeink. És azonos életkörülmények között is lehet az egyik ember boldog, a másik boldogtalan. Az egyik lelkiekben gazdag, a másik pedig szenved és panaszkodik a szegénysége miatt.
Kapcsolódó hírek:
Útmutató magyarázat,,( Szombat )
Szép estét
Napi evangélium ( Szombat )
Süketeknek vissza adta halást,,