Olvasmányban Illés prófétáról olvasunk. Látjuk, hogy Ő olyan ember volt, akit Isten megszólított, feladatot és üzenetet bízott rá. Amikor elmondta az üzenetet, ez szembefordította őt az akkori kormányzattal, és sok emberrel is. Nem tetszett az embereknek Isten üzenete, sem Illés próféta tanítása. A nép elfordult az Istentől, és a Baal istennek mutatott be áldozot. Illés prófétának megvallani az Istent, egyáltalán nem volt kockázatmentes, nem volt veszélytelen. Ő ekkor már az életével játszott. Acháb király ugyanis egy ingatag, sokszor bizonytalankodó uralkodó volt, akiben néha feltámadt valamilyen lelkiismeret, de a feleségének Izebelnek, esze ágában sem volt tisztelni Isten. Illés, el lehetett készülve arra, hogy elfogják, és viszik a vesztőhelyre felségsértésért és a Baal isten megtagadásáért. „Illés elment tehát, és az Úr szava szerint cselekedett; amikor odaért, megtelepedett a Kárit - pataknál, amely a Jordán felé tart. A hollók hoztak is neki kenyeret és húst reggel, valamint kenyeret és húst este. Vizet pedig a patakból ivott.” ( 1Kir 17, 6 ) Illés engedelmeskedett, és elment a nevezett helyre és valóban gondoskodott róla az Isten úgy, ahogy előre megmondta neki. Isten már eddig is különleges védelemben részesítette Illést, mivel azonban még voltak vele további tervei és nem akarta, hogy vértanúságot szenvedjen, ezért ad neki segítséget még az élethez. Isten azt is akarta, hogy Illés megtapasztalja az Ő gondviselését. Ehhez az kellett, hogy Illés teljesítse Isten kérését, és higgyen a gondviselésben. Illés amikor teljesen kiszolgáltatott helyzetbe került, meg is tapasztalta az Isten segítségét. Igen Ő elhitte azt, hogy Isten valóban gondot fog viselni róla. Igaz azt nem tudta, hogy ahová megy, ott majd lesz egy kis patakocska melyből ihat és, hogy hollók fogják vinni neki a táplálékot. Illés el merte hinni, hogy Isten élő személy és nagyobb az emberek által kitalált Baal istenségnél. Nehéz ma is határozottan kiállni Isten mellett, és azt mondani, hogy mi hiszünk, remélünk, és szeretjük az élő Istent. Sok megkeresztelt ember nem meri megvallani Istent, sem a családjában, sem a gyerekei, munkatársai előtt. Miért, talán halál, kiközösítés jár érte? Korunkban is félnek sokan, és érzik, gondolják úgy, hogy kellemetlen lenne rájuk nézve, ha megvallanák Istent. Tanulhatunk Illés prófétától, és meg kell látnunk, hogy semmi szégyen nincs abban, ha megvalljuk Istent. Látnunk kell azt, hogy amikor engedelmeskedtünk, akkor még soha nem szenvedtünk hiányt. Isten, különleges módon viselte gondunkat. Ezt a különös gondviselést megtapasztalhattuk mi is, amikor átadtuk Istennek az életünket. Engedjük, hogy időnként félre vonjon minket is az Isten, hogy egyre jobban, és mélyebben megérthessük a terveit, és a velünk való céljait!Ámen