1. A helyzet: A Bírák könyve arról az időszakról tudósít, amikor Józsué vezetésével többnyire megtörtént a honfoglalás. Józsué és nemzedéke halálával azonban egy olyan nemzedék maradt, aki már nem ismerte Isten nagy tetteit! Tudtak az egyiptomi szabadulásról, a pusztai vándorlásról, a honfoglalás csodás eseményeiről, de nem élték át ezeket és Istenről csak ismeretük volt. Személyes élményük nem volt, csodákat nem éltek át.

Következmény: Isten helyett bálványokat imádnak! A bírák könyve szóhasználata szerint: “más istenekkel paráználkodtak” Vagyis a szabadító Istent, hűséges követés helyett megcsalták és imádatukat, hódolatukat másnak adták. Isten ekkor ellenségeiknek szolgáltatta ki őket, majd mikor végre Hozzá kiáltottak, szabadítót adott. Ezeket a szabadítókat nevezték “bíráknak”.

Megállapítható: Az élő Istennel való személyes kapcsolat nélkül az ember elveszti a helyes irányt, utat. Látható: felnő egy nemzedék, mely nem élte át Isten csodáit és bár elvileg tudja, hogy mi a helyes, mégis a helytelent cselekszi. Vagyis minden nemzedéknek szükséges, hogy átélje az Úr hatalmát, szabadító tetteit, ahhoz, hogy élete rendezett, boldog és békés legyen. Nem elég megtanítani, mint hittan anyagot a Bibliát, mert ez nem hogy üdvösséget nem ad, de még csak egy boldog életet sem! A tudás, még ha vallási tárgyú is, önmagában kevés! Párosulnia kell személyes Isten-élménnyel, döntéssel, meggyőződéssel és odaszánt élettel. Ezt egyetlen nemzedék sem spórolhatja meg!

2. Hogyan is állunk? Az első nemzedék, mely hazánkban Isten nélkül nőtt fel, még tudta mi Isten rendje, mert valahogy abból még valamennyit megtanult. Ezért célul tűzte, hogy rendesen él, gyermeket megkeresztelik, konfirmáltatják, nagy ünnepen elmegyünk... Aztán ezt egyre lejjebb adták, mert a pénz, a politika, a többiek, és saját kényelmem... Aztán sokan közülük alkoholistává lettek, elváltak, a gyerek csavarog, csövezik és hasznavehetetlen.... És felnőtt már a gyerek is, aki azért kitanult egy szakmát, vagy akár diplomája is lehet, és már neki is családja lesz, gyermeke lesz... Mi pedig hálát adunk, ha úgy döntöttek, hogy összeházasodnak, sőt még a gyermeket is megkereszteltetik...

A szükség: Megismertetni, Jézus Krisztus szabadító hatalmát és a benne rejlő új életet a ma élő nemzedékkel! Ne mondjuk rá könnyen, hogy azt nem lehet, illetve, hogy a gyerekkel kell kezdeni és majd azokból... mert akkor visszakérdek: Hogyan kezdjünk a gyerekekkel? Vagy elégedjünk meg azzal a nyolcvannal, akit ma elérünk gyülekezetünkben? Sőt ne korlátozzuk az Úr hatalmát! Neki van hatalma bárkinek a lelkét megérinteni! Felnőtt emberként hívta el Pétert, mikor az leborult előtte. Felnőtt ember volt Augusztinus, mikor a Szentírást végre kézbevette. De felnőtt volt már Luther is mikor megértette : “Az igaz ember hitből él.” Kálvin fiatalon foglalt állást a reformáció tanai mellett, de már ő sem volt gyermek!

Szeretném, ha átgondolnánk ma a következőket: - nekem van-e személyes, élő kapcsolatom Jézus Krisztussal? - Ismerem-e Őt, mint szabadító Istenemet? - Mit tehetek én azért, hogy mások is megismerjék és élő kapcsolatuk legyen vele? - Megteszem-e a tőlem telhetőt?

Lássuk meg, hasonlóan a bírák korához: egyik idegen hatalom kezéből a másikba esünk. Népünk boldog és teljes élet helyett valami káoszban, és vallási, erkölcsi kiszolgáltatottságban él.

Adjunk már egy esélyt! Egy esélyt igazi életre, ahol Isten a mi Urunk és megtanulunk győzelmes, boldog életet élni, melynek folytatása van a mennyei hazában is! Ne csak a mienk legyen e lehetőség, hanem mindenkié!

Befejezés.: Magam is elmondhatom: életem azóta boldog, és rendezett, amióta Jézus Krisztust követem. Mióta tudom, hogy az én vétkeimért is eleget tett és mint feltámadott élő Úr engem is feltámaszt, de már itt új életet élhetek vele!

Éljük át csodáit és kövessük őt és legyen e követés része a misszió, mások Krisztushoz vezetése!