A Kárpátaljai Református Egyházkerület és a három egyházmegye általános bemutatása után az egyes egyházmegyék néhány gyülekezetének bemutatása következik.

Mindennap az aktuális gyülekezet honlapjáról  valamilyen cikket, vagy érdekességet teszek fel.(www.reformatus.com.ua)

UNGI EGYHÁZMEGYE:

Három járás alkotja:

0. Nagybereznai járás
0. Perecsenyi járás
0. Ungvári járás

BOTFALVI REFORMÁTUS GYÜLEKEZET

(UNGVÁRI JÁRÁS)

Botfalva

            XIV. századbeli telepítés. Eredeti neve: Bothfalua (1365. Sztáray kódex L), Bathfalua (1427); Bodfalva, Bothfalwa (1355, 1498.)

            Ősi részbirtokosa Odvari Gáspár (1436), 1475-ben a bodfalusi Pető család, mely 1423-ban még „kistarnóczi” nemesi előnevet viselt (1427, 1434) 1455 után a Both (Bod) család (botfalvi), 1451-ben a Daczó (Daczófi, Dacho) család, a XIV-XV, században a bélteki Drágfiak is földesurak a községben. A reformáció előtt minden bizonnyal a tarnóczi plébánia fiókegyháza volt, melynek megszűnte után a botfalvai római katolikus szervezet is felbomlott. 1619. május 3-án a református egyházi vizitáció mint Tarnócz filiálisát említi jegyzőkönyvében „Bottfalvát”, honnan „Basilius Foorka et Matthias Kováts” jelennek meg a látogatók színe előtt. „A Bottfalusiak az Mesternek fizetnek az szerint a' mint a' Tarnócziak az Prédikátornak”. A reformáció tehát már 1619. előtt tért hódított Botfalván. A megtisztított tanoknak közvetlen pártfogója itt a Both család lehetett, mely később is jelentős szerepet játszott a kis egyház életében. Eredetileg temploma nem volt.

            Később a Tarnóccal való viszony lazulni kezdett, s a XIX. század elején, midőn az úri rendek előtt közkedvelt Kovács Bódis István prédikátor Bátfára vitetett át, az úri osztálynak egy része, így Pálóczi Horváth Pál és nemzetes Both Zsigmond, osztályos atyafiaival „a Bátfi Ekklésiához tsatolták magokat; a' tisztelt uraság oda kezdett járni a' Templomba is, attól fogva azon udvar mindig álhatatosan megmaradt a mellett, hogy az Isteni tiszteletet Bátfán gyakorolja ; de mindazonáltal rendszerint, a' Tarnóczi Prédikátornak is szoktak esztendőként fizetni szintén addig, míg néhai idősbb T. Horváth Pál Ur, a' mostan élőnek édes Attya élt; attól fogva pedig az Ifjú Urak néha fizetnek a' Tarnóczi Prédikátornak, néha nem...” (1809. január 10-iki egyházlálogatási jelentés) Később a kis fília a gálocsi anyaegyházhoz csatlakozott, utóbb ismét visszakerült Tarnóczhoz. „1835-ik Esztendőben a kitsiny népességű Leány Ekklésia tsekélly tehetségéhez képpest, edj kisded fa templomot kezdett épiteni”, Komonyi László kurátorsága alatt. 1838-ban már kész is a templom, s az örvendező gyülekezet „egy betsülletes oskolai Tanítót” kér, bemutatván annak fizetését is.

            A II. világháború során az itteni férfiak közül tizennégyen haltak meg a frontokon. 1944 őszén a sztálinisták 3 személyt vittek el, mindannyian odavesztek.

            Az itteniek régóta fejlett háztáji gazdasággal rendelkeznek: a megtermelt zöldség, gyümölcs egy részét a város piacain értékesítik. A falusi csorda ma is nagy, a tejtermékek egy része szintén Ungvárra kerül. A botfalviak nehezen élték át a XX. Század utolsó évtizedét. A mély gazdasági válság miatt sokan elveszítették városi munkahelyüket. Hazakerülve ők is gazdálkodásra kényszerültek. A férfiak egy része a határon túl próbált szerencsét: többnyire építőmunkásként tudtak elhelyezkedni. Számosan közülük ma is Magyarországon, Szlovákiában keresik meg a családjuk eltartásához szükséges pénzt. A kolhoz felbomlása után a tagok és a nyugdíjasok között 1,7 hektárjával szétosztották a földet. Ez teremtette meg a későbbi családi gazdaságok alapját.

            A település lakossága:

1910 – 460 fő

1940 – 512 fő

1944 – 495 fő

1989 – 630 fő, magyar 440 fő

1991 – 680 fő, magyar 436 fő

2001 – 579 fő, magyar 379 fő – 65,5%, ukrán 23%, cigány 10%

            Református lélekszáma 1856-ban 198; 1910-ben 130; 1930-ban 137. Ma 73 egyházfenntartója van.

            A gyülekezet nemrég újította fel imaházát.