AZ ALÁBBI CIKKET  AZ UNGVÁRI GYÜLEKEZET HONLAPJÁRÓL VÁGTAM KI (www.reformatus.com.ua) EGY-KÉT ILLEMSZABÁLY ÉS SZOKÁS MIKÉNT KELL, ILLETVE AJÁNLATOS VISELKEDNÜNK, VALAMINT A HITRE NEVELÉSRŐL,FIATAL ÉS FELNŐTTKORBAN.

Miért van szükség a fiatalok hitben való nevelésére?

Az elmúlt évszázad kommunista rendszerének köszönhető az, hogy egy teljes generáció elszakadt az egyháztól. Abban látszik ez meg, hogy ifjú koruktól nem vehettek részt az egyházi életben és így nem vált számukra létszükségletté a keresztyén közösség. Mivel ez a nemzedék nem kapta meg szüleitől az Istenről szóló tapasztalatát, ezért most nem tartja szükségesnek és nem is tudja továbbadni a következő nemzedéknek.
Gyermekeink, unokáink születésüktől kezdve tőlünk tanulnak meg minden szükséges ismeretet, amiket később majd hasznosíthatnak felnőtt életük során. A mi felelősségünk az, hogy hitben neveljük fel őket, és értékrendjüket úgy formáljuk, hogy ne evilági kincsek, hanem mennyei kincsek után áhítozzanak életük folyamán. A gyermeknek látnia és tapasztalnia kell otthon szüleitől és a nagyszüleitől a keresztyénség valóságát, hogy amit majd a hittanórán tanul, azt otthon lássa megvalósulni. Ezt a munkát már a gyermekek fiatal korától el kell kezdenünk és következetesen végig kell vinnünk egész életünk folyamán.
A gyermek születése után sokan megtartják ugyan illendőségből a keresztelőt, majd elfeledkeznek a fogadal-mukról, miszerint hitben nevelik és neveltetik a gyermeküket, hogy majd ő maga önként tegyen vallást hitéről Isten és a gyülekezet előtt. Elmulasztják gyermeküket vasárnapi iskolaórákra hordani, hogy míg ők a felnőttek körében hallgatják az istentiszteletet, addig a gyermekük szakképzett oktatóktól, játékos formában halljon a bibliai személyekről, Isten csodáiról és Jézus Krisztusról, a megváltóról. Sokszor eltelik úgy egy évtized a gyermekeink életében, hogy nem is tudatosul bennük az, hogy ők meg voltak keresztelve, azaz Isten népéhez tartoznak. Nagyon fontosak a gyermekkorban megélt élmények: az asztali közös imádkozás, a bibliai témájú esti mesék, a húsvéti és karácsonyi templomlátogatások, egy-egy temlpomi esküvő vagy temetési szertartás.
Mára sajnos szokássá vált, hogy a 12-14 éves korú gyermekre bízzák a szülők, hogy döntsék el maguk, akarnak-e konfirmációs előkészítőre járni vagy sem. Természetesen a gyermekek maguktól soha nem fognak megismerkedni hitük alapjaival, mert azt látják, hogy többnyire szüleik sem foglalkoznak hitükkel, nem olvasnak naponta Bibliát, nem járnak bibliaórákra és evangelizációkra. Hitetlen iskolatársaiktól, vagy tanáraiktól szintén nem kaphatnak ehhez indíttatást.
Elsősorban a szülők és a keresztszülők felelőssége, hogy a gyermeket kézen fogják és elvigyék a templomba, vagy beirassák hittanórára, konfirmáció előkészítőre vagy elküldjék keresztyén nyári táborokba. De felelős érte az egész gyülekezet is, amely szintén fogadalmat tesz Isten színe előtt a keresztelés alkalmával, hogy segíti a gyermek hitben való nevelését. Feladata minden egyes gyülekezeti tagnak, aki azt látja, hogy a szomszédjából a gyermekek rendre elmaradnak a templomból, hogy hívogassa őket és emlékeztesse szüleiket fogadalmukra. Mindenekelőtt azonban a lelkipásztor és a presbiterek kötelessége a gyülekezeti tagok rendszeres látogatása és hívogatása az alkalmakra.
A hit ugyanis hallásból ered, ezért szükség van a rendszeres templombajárásra ahhoz, hogy életünket és gyermekeink életét teljesen az Úrra tudjuk bízni.
Minden szülő azt szeretné, hogy gyermekeiből jóravaló, tisztességes és sikeres emberek váljanak. Ezt azonban sokszor rossz eszközökkel próbálják elérni. Attól, hogy már kisgyermek korban idegen nyelvet tanulnak, vagy karateórákat vesznek és mindenféle más tanfolyamokra járnak még nem lesznek feltétlenül jóravalók, tisztességesek, vagy sikeresek. Erkölcsileg kell a gyermekeket jóra nevelni, amit csak otthon és a templomban tanulhatnak meg.
A Tízparancsolat, a bibliai példázatok vagy a Szeretet Krisztusi törvénye az, amelyen keresztül gyermekeink megtanulhatják a helyes magaviseletet és a másokkal való tiszteletteljes bánásmódot.
Kedves szülők, nagyszülők, keresztszülők!
Gyülekezetünk több alkalmat is kínál gyermekeiknek, ahol Isten csodálatos munkájáról hallhatnak. Ezek a következők:
Vasárnapi iskola, ahol a felnőtt istentisztelettel egy időben szakképzett hitoktatók tartanak külön istentiszteletet a kisgyermekeknek.
Különböző ifjúsági órák és alkalmak, ahol a fiatalok kérdéseire és problémáira próbálnak válaszolni a szolgálattevők Isten igéje alapján. A 10 éven aluli korosztálynak szombaton, a középiskolásoknak pénteken és az egyetemista korosztálynak csütörtökön délutánonként tartunk ifjúsági foglalkozást, amelyek pontos kezdő időpontját az újságunk hátoldalán közöljük rendszeresen.
Hittanóra az iskolában, amelyre minden iskolás gyermeknek van lehetősége járni. Hitoktatóink igyezekeznek úgy megállapítani a hittanórák időpontját, hogy az lehetőleg ne ütközzön más szakkörök idejével, de amennyiben mégis ez az eset állna elő, úgy az Isten igéje természetesen elsőbbséget kell hogy élvezzen.
Konfirmáció előkészítő alaklmak a gyülekezeti termünkben, amelyet a 8-9. osztályos tanulók számára tartunk, vagy bárkinek, aki már betöltötte a 14. életévét, de még nem konfirmált, azaz nem tett önként vallást hitéről Isten és a gyülekezet színe előtt, amint azt a keresztelés alkalmával a fogadalomban a szülők megígérték.
Nyári táborozások a gyülekezettel és más gyülekezetek ifjúságával. Már évek óta rendszeresen járnak fiataljaink a ráti missziós központba gyermektáborokba, valamint Nevickére egy-egy napos kirándulásokra, és Túrjaremetére is sátorozni. Ezen kívül a kisebbeknek külön is tartunk gyermekhetet a gyülekezeti termünkben.
Ifjusági csendesnapok, amelyek általában egyházmegyei, vagy egyházkerületi szinten kerülnek megszervezésre.
A Kárpátaljai Református Egyházkerület keretén belül működik a Keresztyén Református Ifjúsági Szervezet, a KRISZ, amely folyamatosan szervez és rendez programokat a fiatalok számára.
Kérjük, járjon utána annak, hogy jár-e az ön gyermeke, keresztgyermeke vagy a szomszédjában élő fiatal hittanórára, konfirmáció előkészítőre vagy vasárnapi iskolába, esetleg bármilyen más ifjúsági alkalomra.

Miért van szükség a felnőttkeresztségre?

Mint tudjuk a keresztyénné válásnak egyik feltétele a keresztyén egyházban a keresztelés. A Máté evangéliuma 28. részében a 19. résztől olvashatjuk Jézus Krisztus egyértelmű parancsát tanítványainak a kereszteléssel kapcsolatban. Jézus úgy szól, mint mindenható Úr, aki a királyok királya és nem tűr ellentmondást. A tanítvánnyá tétel parancsa ez, ami két részből áll. 1. Megkeresztelni az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. 2. Tanítván hogy megtartsák mindazt amit Jézus parancsolt. Az első parancs szól arról, hogy Isten fiává tesz valakit és örökössé, vagyis Isten az ajándékozó és a fiúvá lételben nincs semmi érdemünk. A második parancs szerint fiúvá csak az válhat, aki tudomást szerez arról, hogy ő maga megnyerte Isten kegyelmét. Ezért szükséges a tanítás. Mind a gyermek, mind a felnőtt Isten előtt egyenlő feltételekkel áll meg. Mindegyik ajándékba kapja a fiúságot és mindegyiknek az életében szükséges ennek a ténynek a felismerése. A gyermekkeresztség ott éri el a célját, amikor a megelőlegező kegyelemről tudomást vesz a megkeresztelt. A felnőttkeresztségben is ugyanezt látjuk, hogy a felnőtt hitének a megvallása, mintegy egyszerre összegzi az Isten kegyelmének a felismerését és a fiúság elfogadását. Tehát a keresztség mindig akkor jut célhoz, amikor felismeri a keresztyén ember az Isten drága ajándékát. Mind a gyermek, mind a gyermek egyenlőképen az ajándékot kapó személy, azaz adoptált gyermek Isten által és semmiképpen nem érdemeikért és teljesítményeikért kapják Isten ajándékát. A szövetséget mindkettővel Isten maga köti. A mai kereszténységben a baptistáknál, a karizmatikusoknál, stb. a felnőtt keresztség értelmezése sokszor az ember oldalából közelíti meg ezt a kérdést. Elkezdenek beszélni az emberek érdemeiről, teljesítményéről. A keresztyénségben a református egyház azt vallja, hogy „nincs aki jót cselekszik, egy sem", tehát ez nem lehet alapja a felnőtt keresztségnek. Beszélnek a hitről is, de elfelejtik, hogy a hit Isten ajándéka. Tehát nem az embertől van és nem érdem alapján kapjuk. Akár gyermek vagyok, akár felnőtt, egyedül csak mint koldus állhatok meg Isten kegyelmére várva. A korai keresztyénségben is találkozunk a felnőttkeresztséggel, hiszen az Apostolok és az igehirdetők abban azt időben egyszerre találkoztak a gyermekkel és a felnőttel és sokszor egyszerre lett keresztyén a felnőtt és a gyermek. A szentírásban olvasunk a „háznép" megkereszteléséről Kornélius és a börtönőr történetében. Sokszor azzal a ténnyel találkozunk, hogy a mai keresztyének azt mondják, hogy a háza népébe nem tartoznak bele a gyermekek. De amikor azt olvassuk, hogy Izrael kijött háza népével Egyiptomból, akkor azt olvassuk, hogy a háza népében benne voltak a rabszolgák, gyermekeik, feleségeik is, tehát mind a kettő keresztségnek létjogosultsága van, és tartalmában igazából nem különbözik. A biblia tanítja, hogy Isten szövetsége és ígéretei szólnak a felnőtteknek és a gyermekeiknek. Például az Ap. Csel. 2: 38-39. versekben erről olvasunk. A biblia nem mond konkrétumokat magáról a keresztelés módjáról, nem írja elő a felnőttkeresztséget és nem tiltja sehol a gyermekkeresztséget. Ezért gyakorolták is az egyházban mindenkor.
Jobbnak tartjuk mégis a gyermekkeresztség gyakorlását, hiszen Isten kegyelmének csatornája hamarabb nyílik meg az ember számára és a megkötött szövetség hamarabb lesz érvényes az ember életében. Ez mindenképpen arra ösztönöz bennünket, hogy már gyermekkorban részesítsük gyermekeinket annak a kegyelemnek az ajándékában, amit a keresztség hordoz, tudván azt, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűneinkben voltunk de fontos az is, hogy mindenképpen tudnunk kell erről, és Istenhez tartozónak kell vallanunk magunkat és hálásaknak lenni az Istenfiúságért. Úgy érezzük, hogy a csak felnőttkeresztség gyakorlása sok esetben lemondást jelent a gyermekek iránt való felelősségről. Az Ótestamentumban ezzel szemben ez parancs. A szülő nem mondhatja azt, hogy a gyermek majd eldönti, hogy mi lesz a hitével, hiszen egy csecsemőnek sem mondhatjuk azt, hogy döntse le maga, hogy tejet eszik, vagy valami számára veszélyes eledelt. Ugyanígy nem mondjuk azt, hogy döntse el a gyermek, hogy alulöltözötten, vagy rendesen felöltözve menjen ki télen az utcára. Ez esetben is mi döntünk helyette, de az ő érdekében. Ezért a gyermek mellett mindig ott van a szülők és a keresztszülők felelőssége, ami lelki atyaságot jelent. Ez az a papi szolgálat, amit Isten ránk biz. Erről mondanak le sokszor a csak felnőtteket keresztelő egyházak. (Statisztika: Magyarországon az elmúlt tíz évben 50-60 %-al csökkent a baptista gyülekezetek létszáma, sőt teljes gyülekezetek szűntek meg. Itt látjuk a nevelésnek a fontosságát.) Akik valamely okból gyermekkorukban nem keresztelkedtek, vagy keresztelkedhettek meg, vagy meg lettek ugyan keresztelve, de nem konfirmáltak, azoknak számára nyújt lehetőséget a felnőtt konfirmáció a teljes jogú egyháztagság elérésére. Ekkor mindazt az ismeretet, amelyet a gyermekek a konfirmációs előkészítőn két esztendő alatt szereznek meg, azt egy gyorsított tanfolyamon, általában esténként néhány hónap alatt sajátíthatják el a felnőtt korú konfirmálandók. Megismerkednek a hitelvekkel, a hitvallásokkal, megtanulják a liturgiát és az egyház felépítését és működését. Általában erre az esküvő előtt szokott sor kerülni, amikor az egyik vallásos fél ragaszkodik ahhoz, hogy élete párja is alaposan megismerje saját vallását és, hogy majd közösen tudják hitben nevelni gyermekeiket. De gyakran előfordul az is, hogy egy-egy evangelizációs alkalommal tér meg valaki felnőtt korban, és ezek után megtanulja mindazt, amit gyermekkorban elmulasztott és vallást tesz hitéről Isten és a gyülekezet előtt. Mindez nem jelenti azt, hogy ha valakit nem kereszteltek meg csecsemőként, az hátrányt szenvedne. Ha valaki felnőttként jut arra az elhatározásra, hogy megkeresztelkedik, akkor már nem keresztszülők válaszolnak helyette a feltett kérdésekre, hanem ő maga. A felnőttek megkeresztelését tehát tanítás előzi meg. A megkeresztelt felnőtt a gyülekezet teljes jogú tagjává lesz. A felnőtt keresztség tehát bevett gyakorlat református egyházunkban, amely segít a ma már felnőtt korú híveinknek hitük megvallásában és gyakorlásában.
Héder János