AZ ALÁBBI CIKKET  AZ UNGVÁRI GYÜLEKEZET HONLAPJÁRÓL VÁGTAM KI (www.reformatus.com.ua) EGY-KÉT ILLEMSZABÁLY ÉS SZOKÁS MIKÉNT KELL, ILLETVE AJÁNLATOS VISELKEDNÜNK, VALAMINT A HITRE NEVELÉSRŐL,FIATAL ÉS FELNŐTTKORBAN.

Hogyan kell viselkedni egy temetésen?

A gyász nem várt, de mégis életünkben gyakran megtörténő esemény. Sokszor az embert hirtelenül éri valamely családtagja elvesztése. Ilyenkor szinte sokkos állapotba kerül. Nincs ideje felkészülni a temetésre. Külföldön sokszor egy hónap is eltelik, mire eltemeti a testet. Kárpátalján a hűtőházak hiánya miatt másnapra, de legkésőbb harmadnapra eltemetik a testet.
Falun sokszor a tapasztaltabb, idősebb szomszédok segítenek a temetés megszervezésében, így segítséget nyújtanak a gyászolóknak. Városi közösségben a régi gyökerektől elszakadva nem igazán tudják az emberek a temetés lebonyolításának módját. Szinte minden esetben fel kell őket világosítani. Itt keverednek sokszor a vallási felfogások, szokások. Falvakban a gyász azzal kezdődik, hogy megszólalnak a harangok. Tudtára adják a településnek, hogy valaki eltávozott. Ilyenkor illik szólni minden rokonnak, még hogyha nem is a legfelhőtlenebb a kapcsolat és a szomszédoknak. A távolaikat telefonon, vagy táviratban értesítik a temetés időpontjáról is egyúttal.
A falvakban ha van idő felkészíteni a halottat a virrasztásra, akkor még az este virrasztásra kerül sor. Ennek célja az, hogy ne hagyjuk magára a gyászoló családtagot, az ő szomorúságában. Sírni a sírókkal! – Krisztus parancsa. Falvakban a nyitott kapu és kivilágított udvar jelzi a virrasztó házat. A koporsót nem fedik le, hacsak nem valami látható sérülés miatt feltétlenül szükséges. Valamikor régen reggelig virrasztottak. Ma már csak 3-4 órát. Fontos azonban, hogy a rokonokat ne hagyjuk magukra ilyen esetben. Virrasztóba senki sem szeret járni, de szomszédoknak, ismerősöknek illik elmenni. Ilyenkor a legközelebbi rokonok ott ülnek a koporsónál. A végtisztességet tévő ilyenkor bejön a házba, őszinte részvétet kíván a gyászolóknak és néhány perc némasággal megállva a koporsó mellett illik adózni a halott emléke előtt. Virrasztóba vihetünk virágot, vagy koszorút. Az a hagyomány alakult ki, hogy páros számú virágot visznek. A virrasztón erre a célra meghatározott énekeket énekelnek. Bár falvakban sokszor szokás lett a népi költészetnek az alkotásait is énekelni, ezek sokszor nem egyeznek a keresztyénség tanításával, ezért kerüljük ezeket. A Kárpátaljai Református Egyházban az általánosan elfogadott énekeket énekeljük. Ilyenkor illik felolvasni a vigasztalás igéit a Szentírásból, és egy presbiter, vagy lelkész imádkozhat a gyászoló családért is. Bár ez liturgiailag nincs előírva. Virrasztóban nem illik hangosan beszélgetni. Illik részt venni az éneklésben. A régi pogány halotti ünnepségeknek a maradványa lehet az alkohol fogyasztása az ilyen virrasztókon. A halott koporsójába református szokás szerint nem szoktak se búcsúlevelet, sem énekeskönyvet, sem bibliát tenni. Ez inkább babonás hit, mint helyes gyakorlat. Babonás szokás a tükör lefedése is a halott házában, ami a pogány hitből és a mágiából származik. Számos más babona is létezik, például a halott testének megmosása után hátramaradt víznek a rontó mágiára való használata. Az ilyen dolgokért Isten ítéletre vonhat bennünket.
A temetés idejéről a lelkészt illik minél hamarabb értesíteni, ennek időpontját már a virrasztón be szokták jelenteni. Városi környezetben sokszor lehetetlenné válik a virrasztó lebonyolítása. Ilyenkor a gyülekezet és a rokonok ravatalozóban találkoznak a temetésnél.
A református istentiszteletnek megvan a maga rendje. A reformátusok zárt koporsónál temetnek. A koporsót mindig úgy állítjuk be az udvaron, hogy a halott testnek a lábai kifelé néznek az udvarról az utcára. A fejénél szoktuk elhelyezni a kis asztalt, amelyen lehet egy csokor virág, de nincs szükség sem lisztre, sem egyéb dolgokra, mint más vallásoknál. Nyáron és meleg időben a temetés ideje alatt a férfiak sapka nélkül állnak. Téli időszakban igeolvasás és imádság után a prédikáció alatt a lakész megengedheti a sapka felvételét. Temetés ideje alatt nem illik beszélgetni, vagy cigarettázni. Mielőtt a halott koporsóját leszögezik, szemfedővel le szokták fedni a halott arcát. Ezt nem kell kivágni, nem kell felhajtani, vagy keresztet vágni rá. A koporsóra nem feszületdíszt szoktak használni, hanem kelyhet. Az istentisztelet kezdete után az udvaron már nem veszik le a koporsó fedelét. Mindig zárt koporsó mellett szól az istentisztelet, mert az nem a halottnak, hanem az élőknek szól. A temetés alatt a hozzátartozóknak is az igére kell figyelni, bár a fájdalomnak és a könnyeknek helye van, ha az őszinte, de a nagyhangú jajgatás arról is beszél, hogy keresztyénként nem nagyon hiszünk a feltámadásban.
Az istentisztelet rendje a következő: 90. zsoltár éneklése, apostoli köszöntés, elő ima, igeolvasás, igemagyarázat, záró ima, úri imádság, áldás, záróének. Ha az elköltözöttnek volt valamilyen kedves igéje, akkor lehet kérni a lelkészt, hogy ezt az igét használja. Temetés előtt a lelkésznek le kell adni a halottnak az adatait. Csak halotti bizonyítvány megléte esetén veszi fel a lelkész az elhunyt adatait és temeti el a halottat. Ekkor kell odaadni a lelkésznek a búcsúztatót is. A búcsúzást a lelkész az igehirdetés végén szokta végezni, amelyben figyelembe kell venni, hogy a halott nem beszél, és nem ő búcsúzik még az öreg körtefától is, hanem a gyászolók búcsúznak a halottól.
Falun a ház kapujánál egy énekkel teszik fel a koporsót a gyászkocsira. A koporsónak a ház kapujában való háromszori meglóbálása egy régi védikus vallásgyakorlatnak a maradványa, ami nem illik a keresztyénekhez.
A temetőbe fele menet a lelkész és a férfiak a gyászkocsi előtt mennek, a hölgyek pedig a gyászoló család után, a végén. Út közben nem illik beszélgetni, egyházi énekeket énekelünk. A temetőben a koporsót a sír fölé helyezik, a lelkész a koporsó fejéhez áll. Felolvassa a kezdő ének után a feltámadás igéit és együtt mindenkivel megvallják az apostoli hitvallást. Az áldás után eresztik el a koporsót, és amíg hantolják, addig a gyászoló gyülekezet énekel. A hantolás kezdetén nem dobálunk pénz, vagy egyéb dolgokat, hanem a sírhalomra helyezzük el virágainkat. A temetési liturgiát megtörni verssel, vagy zenével nem illik, ezeket a szertartás végén lehet elmondani. A reformátusok nem keresztet használnak, hanem kopjafát. Nem református szokás a temető kapujában szendvicsekkel, pálinkával, vagy kézmosással kínálni a távozó embereket. Reformátusoknál tiltva van a tor. Az ortodoxok vallásúak gyakorolják. Természetesen érthető, hogy a nagyon távolról jött rokonokat illik, mint családtagokat megkínálni.
A temetés stoláris szolgálat, ezért a helyi gyülekezet szokása szerinti összeget a lelkészi hivatalban kell befizetni. Temetés után a gyászoló családnak minden esetben illik elmenni a vasárnapi istentiszteletre.
Természetesen temetésen egyszerű, fekete színű ruházatban illik mindenkinek megjelenni, a mobiltelefonokat feltétlenül ki kell kapcsolni és tartózkodni kell a napszemüvegnek és az ékszereknek a viselésétől.

Hogyan kell viselkedni egy keresztelőn?

A református egyházban két sákramentum, azaz szentség létezik, a keresztelés és az úrvacsora. A keresztelés alkalmával a hívő szülők és keresztszülők fogadalmat tesznek arra nézve, hogy a megkeresztelendő gyermeket hitben fogják nevelni és neveltetni. A gyermekek erről a fiatal korukban megismert hitükről majd 14 éves korukban tesznek vallomást, a gyülekezet színe előtt konfirmációjuk alkalmával.
A keresztelések alkalmával természetes, hogy olyan rokonok és hozzátartozók is részt vesznek, akik nem járnak vagy soha nem is jártak templomban.
Számukra szeretnénk néhány mondatban összefoglalni azt, hogy miként is kell viselkedni egy keresztelés alkalmával.
A keresztelő az istentisztelet része. Ha elmegyünk egy keresztelőre, akkor illik végig ottmaradni az istentiszteleten, Amennyiben a keresztelőre az istentisztelet elején kerül sor, akkor illik megvárni az alkalom végét.
Arról lehet tudni, hogy keresztelőre fog sor kerülni, hogy a keresztelési edények ki vannak helyezve az Úrasztalára. Amennyiben úrvacsorás istentiszteletre kerül sor, úgy az Úrasztalán az úrvacsorai edények láthatók, a keresztelőre pedig az istentisztelet elején kerül sor.
A keresztelő család és a hozzátartozók erre külön fenntartott helyen, az első sorokban foglalnak helyet és hallgatják végig az istentiszteletet. Arról, hogy az istentiszteleteken miért is kell énekelni és mikor kell felállni, illetve leülni, már korábbi lapszámainkban részletesen írtunk.
Maga a keresztelés hozzávetőlegesen mintegy 15-20 perc alatt zajlik le. A gyülekezet egy énekkel készül a keresztelőre. Általában a „Nem éltem még e föld színén, te értem megszülettél” kezdetű éneket (197. dicséret második verse) énekeljük.
Az Úr Jézus feltámadása után missziói parancsot adott tanítványainak és ehhez kapcsolva szerezte a keresztség sákramentumát. A Máté írása szerinti evangélium 28. részének 18. és következő verseiben így hangzik ez:

„Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevébe, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen”

A szereztetési ige felolvasása után rövid prédikáció hangzik el, majd a gyülekezet fennállva tesz vallást hitéről fennhangon elmondva az Apostoli Hitvallást. Ezek után az Úrasztala előtt álló és a megkeresztelendő gyermeket tartó keresztszülők, valamint a mögöttük álló szülők fogadalmat tesznek Isten színe előtt, hogy a megkeresztelendő gyermeket hitben fogják nevelni és neveltetni a következőképpen:
1. Akarjátok-e, hogy gyermeketek a keresztség által az Atya, a Fiú és a Szentlélek Isten szövetségébe, a keresztyén anyaszentegyházba befogadtassék?
A felelet: Akarjuk.
2. Ígéritek-e, fogadjátok-e, hogy gyermeketeket úgy nevelitek és neveltetitek, hogy ha majd felnő, a konfirmáció alkalmával, ő maga önként tegyen vallást a Szentháromság Istenbe vetett hitéről a gyülekezet előtt?
A felelet: Ígérjük és fogadjuk.

Ezek után a gyülekezet is fogadalmat tesz, hogy mindenben segíteni fogja a gyermek hitben való nevelkedését az alábbiak szerint:
3. Ígéritek-e, hogy ezt a gyermeket szeretetben és imádságban hordozzátok és a szülőknek, keresztszülőknek minden segítséget megadtok ahhoz, hogy őt hitben neveljék? A gyülekezet felelete: Ígérjük!

A fogadalmak után imádság következik. A rövid imát követően a keresztszülők szabaddá teszik a gyermek fejét, és a lelkipásztor a gyermek keresztnevét kihirdetve megkereszteli az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. Ettől fogva a gyermek Isten gyermeke is, homlokán hordva a láthatatlan jelet, hogy a kiválasztottakhoz tartozik, akik az utolsó ítélet napján üdvözülnek majd, ha hisznek a megváltó Jézus Krisztusban.
A keresztelési szertartást követően a gyermek megáldása következik a következő áldással:

„A kegyelmes Isten cselekedje, hogy ez a gyermek növekedjék testben, lélekben, hitben és szeretetben, Isten és emberek előtt való kedvességben. Ti pedig, Szeretteim, erősödjetek meg abban a reménységben, hogy tiétek Isten ígéretei és gyermeketeké, akit elhívott magának az Úr, a mi Istenünk! Ámen.”
A megkeresztelést követően a szülők és keresztszülők visszaülnek a helyükre és közösen éneklik a gyülekezettel a záróéneket, majd a kivonulási éneket. A gyülekezet a megszokott kivonulási rend szerint hagyja el a templomot, a keresztelő családnak alkalmazkodni kell a helyi szokásokhoz.
Nem illik az istentisztelet közben felállni és kimenni, esetleg visszajönni. Nem illik továbbá beszélgetni, telefonálni vagy mutogatni sem, még ha szerintünk nagyon fontos dolgról van is szó. Természetes ha a gyermek kicsit sír, vagy gügyög, ez nem ok arra, hogy mindenki az elnémításával foglalkozzon. Amennyiben a kisgyermek nagyon zavaróan sír vagy ordít, akkor az édesanyja vagy a keresztanyja egyedül kimehet vele a templom előterébe vagy az templomkertbe, várva azt, hogy a keresztelőre kerüljön a sor és visszamehessen a megnyugtatott gyermekkel.
Fényképezni és videofelvételt készíteni természetesen lehet, de semmiképpen sem az istentisztelet megszokott rendjének a sérelmére. Lehetőleg kerüljük a járkálást, a folyamatos vakuzást és csipogást, mert ezzel elvonjuk a hívek figyelmét a prédikációról. Videofelvételt lehetőleg egy pontból, lehetőség szerint az egyik oldalkarzatról készítsünk, így elkerülhetjük a felesleges rendzavarást.
A következő lapszámunkban a felnőttkeresztségről fogunk részletesen írni.