Isten az, aki igazzá tesz 5. rész

Ábrahám, a hit atyja: Az Újszövetség határozottan hirdeti, hogy a zsidók és egyben a hit atyja, Ábrahám is így, hitből vált igazzá. Ábrahám felesége, Sára, meddő lévén, nem lehetett gyermekük, Isten mégis megígérte nekik a lehetetlent: "És kivitte őt, és mondta: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; és monda neki: Így lesz a te magod. És hitt az Úrnak [heemin: ráépítkezett, ránehezedett az Úrra], és tulajdoníttatott az őneki igazságul." (1Mózes 15, 5-6) Ábrahám tehát nem egy erkölcsi értelemben vett jó cselekedet miatt minősült igaznak Isten szemében, hanem azért, mert egy emberileg természetes szinten lehetetlen helyzetre vonatkozóan bízni tudott Isten csodatevő erejében és ígéretének természetfeletti teljesülésében. Másképp fogalmazva: egy majdan bekövetkező csodába vetett hite miatt vált igazzá. Csodahit nélkül nincs is bibliai megigazulás: a keresztények megigazulása is kizárólag és teljes mértékben Jézus feltámadása csodájának elhívésén múlik. (Ez nemcsak magának a történeti ténynek az elfogadását jelenti, hanem azt, hogy a hívő az egész életét a feltámadás erejére, ígéretének jövőbeli beteljesedésére, Isten mindenhatóságára építi rá.) Csak követik ezt a megigazulást az igaz és jó cselekedetek, amelyek mind ebből a hitből táplálkoznak, és kizárólag ebből tudnak megszületni. Pál a Rómaiakhoz írt levél 4. fejezetében Ábrahám megigazulása kapcsán kétféle emberről beszél: az egyik dolgozik a megigazulásért, a másik azonban "nem dolgozik, hanem hisz abban [rátámaszkodik, ráépítkezik arra], aki igazzá teszi az istentelent", azaz a mindenható Istenben, aki képes arra, hogy egy bűnös természettel rendelkező, a jóra képtelen, "istentelen" embert - bennünket - igazzá tegyen. Ehhez ugyanis legalább akkora teremtő csodára van szükség, mint egy meddő asszonynak a foganáshoz. Ez a csoda azonban belül, a szív és a szellem állapotában történik meg azokkal, akik Istenre helyezik megigazulásuk és üdvösségük megvalósításának az ember számára elviselhetetlenül nehéz terhét, azaz bíznak Őbenne, hogy megteszi ezt a csodát az életükben. Rendkívül fontos azonban, hogy ezt a hitet nem lehet elválasztani Jézus Krisztustól és engesztelő áldozatától. Mivel Isten erkölcsi törvénye továbbra is igazság, ahogy mindig is az volt és maradt, a kegyelem nem törölte el azt. A hitből való megigazulás nem arról szól, hogy a bűn többé nem bűn, hogy Isten egy tollvonással eltörölte saját törvényét, szentségét és igazságosságát, és mindenki azt csinálhat, amit akar. A bűn: valóság. Ezért a megigazulás csak számunkra ingyenes, Istennek ki kellett fizetnie az árát: Fiának az életét és vérét. A hitből való megigazulás kizárólag a Messiás, Jézus vérében lévő engesztelés, váltság hatalmába vetett aktív, élő bizalom által válik realitássá a Szent Szellem ereje által: "...engesztelésül, amely az Ő vérébe vetett hit által működik ..." (Róma 3,25). Ámen!