Az alábbi Igehirdetés a Nagydobronyi Református Gyülekezet honlapjáról származik (www.reformatus.com.ua) Kárpátalja-Ungi Egyházmegye!

Igehirdető: KOLOZSY ANDRÁS

Isten embere egy csatorna

Lk 12,33-40
Az Isten embere egy csatorna, amelyen keresztül Isten ajándékai áradnak. Gyakran megkísért bennünket is az a gondolat, hogy megtartsuk magunknak azt, amink van. Ahol ez a fajta gondolkodás válik jellemzővé, ott hiányzik a józanság, ott az ember a megsötétedés felé halad, s beképzeltség vesz rajta erőt és önzővé válik.
Jézus óvva int bennünket ettől a gondolkodástól, életmódtól.
Ahhoz, hogy mindettől mentesek legyünk, engedelmesen kell hallgatnunk Jézus parancsszavára: Adjátok el, amitek van, és adjatok alamizsnát, szerezzetek magatoknak erszényeket.
Adni, alamizsnát adni – mondja. Alamizsnát csak az tud adni, akik saját bőrükön tapasztalták meg az Isten alamizsnáját, hogy Isten megkönyörült rajtuk. S mindezt az Isten kegyelmességének megtestesült Alamizsnájában, a Krisztusban kapták meg. A könyörület, az adakozás, a másik felé való lehajlás, szolgálat, abből a naponkénti biztos tudatból fakad, amely nem más, mint hit.
Jézus tanítványainak, követőinek nem az a feladata, hogy magukhoz kapcsolják és ragadják a világ minden gazdagságát és hatalmát, hanem az, hogy adjanak és segítsenek.
Lássuk hát meg, hogy kiváltság Jézus tanítványaiként adni.
A rabbik szerint az az ember, aki ad, átváltoztatja mulandó javait örök kincsekké.
Feladat vár hát ránk: Isten javainak sáfárai vagyunk. Szét kell hát osztanunk mindazt, amit Isten kezünkre adott. Ne maradjon nálunk abból, amit Isten arra adott nekünk, hogy a másiknak adjuk.
Az állandó készenlét kell, hogy jellemezze a tanítványság életét, ahogyan ezt bemutatja számunkra a felövezett derék és a meggyújtott szövétnek. A derekat azért kellett felövezni a keleti világban, hogy a ruha ne zavarjon a munkában. Bennünket is int az Ige: felövezni. Mert, ha ez hiányzik, akkor képtelenek leszünk dolgozni. Pál mondja az Efézusiaknak: „Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel…” A szövétnek meg nem más, mint az Isten világító Igéje. Ha ez hiányzik az emberi szívből, akkor az, rossz úton kezd el haladni és eltévelyedik. Fel kell hát övezni magunkat és kezünkbe kell hát vennünk a szövétneket, mert még munka és feladat vár ránk, míg az Úr Jézus visszajön.
Urukat váró embereket, tanítványsereget akar faragni belőlünk az Ige. Jézus vissza fog jönni. A legcsodálatosabb tanítása ez az Isten népének. Krisztus visszajön. Az imádságuk központja is ez: Jöjjön el a te országod.
Honnan jön vissza Jézus? Az Atyai házból, a menyegzői házból. A menny kiábrázolása ez, ahol a megdicsőült Fiú, Jézus Krisztus van, aki elkészítette az Ő lakomáját.
Hová jön Jézus? Övéihez! Igen-igen szép az a kép, amit itt alkalmaz az evangéliumi tudósítás: Jézus úgy jön vissza az Övéihez, mint mikor valaki belép a saját házába, hajlékába, szerettei körébe. S bejelenti: Megjöttem! S a hajlékban valami leírhatatlan ujjongás hangzik fel: Hát megjöttél, úgy vártunk! Bizonyos, hogy nem tévedünk azzal, ha azt mondjuk: a hazaérkező Gazda-Úr is örül, mert ahova érkezett az az Ő háza és akikhez érkezett, azok pedig az Ő szolgái, sőt gyermekei, akiket Ő szült a romolhatatlan és szeplőtelen ige által, az Ő drága Lelkének munkájával.
Miért is jön Övéiért? Mert dicsősége éppen abban tündöklik, hogy magához veszi azokat, akiket vére által megváltott. Azokat, akik a felszerelkezett éberségben és a boldog várakozás állapotában vannak. Jön, hogy beteljesítse azt, amit azoknak ígért, akik követték Őt: és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is.
S valami nagyon furcsát, sőt szokatlant hallunk: Felövezi magát és szolgál nekik. Mit takarhat ez? Hát azt, amivel Jézus szolgál majd az Övéinek: az örök fiúsággal, az örök boldogsággal, az Isten szépségének szemlélésével.
Boldog az, aki készen várja Őt. Készüljetek, mert Krisztus érkezik! Ámen.
Kolozsy András