Minden élőlény táplálékra szorul. Mégpedig olyanra, amelyik megfelel annak az életnek, amelyet fenn kell tartania. Az ember: test és lelek. Tehát a táplálékának is kettősnek kell lenni. Isten a földből ad táplálékot, de ad mennyből alászállott Kenyeret is. Amint a test elsorvad táplálék nélkül, éppúgy elsorvad a lelkünk is, Jézus nélkül. Tehát minden hívőnek, magához kell venni ezt a lelki táplálékot is. Mit eredményez ez a lelki táplálék? Azt, amit minden jó táplálék: a) életet hosszabbít, b.) gyógyítja a betegséget, és c.) új erőt ad az élethez. Senki más nem mondta magáról, hogy Isten Fia, Ő az Élet Kenyere, hogy Ő az Út, az Igazság és az Élet, egyedül Jézus Krisztus. Jézus Krisztus velünk van az Oltáiszentségben. Ha Ő él bennünk, akkor meggyógyulunk. Sőt a szentáldozásban Jézus kegyelmet ad olyan mértékben, amilyen szeretettel fogadjuk Őt magunkhoz. Mert ki ne érezte volna még magában, hogy a szíve rosszra hajlik ifjúságától kezdve? De ugye, ha a vad fát beoltjuk, az ezentúl nem vad gyümölcsöt fog teremni? Aztán, erőt is ad az élethez. A kenyér fenntartja a testi életet. A testi kenyérnél, eledelnél is észre vesszük a tápláló hatását. De az Oltáriszentség gyakori vételével is érezhetjük, hogy lelki erőt ad az élethez. Milyen kár, hogy sok mai ember minderről nem tud semmit sem! Milyen kár, hogy sokan nem veszik észre, hogy Jézus Krisztus az útitársunk a földi zarándoklásunkban. Ő velünk akart maradni a világ végéig. Most mindig itt van és csak akkor hagyja el a világot végleg, ha majd utolsó gyermekét is hazavitte zarándokútjáról. Addig azonban itt marad. Vajon kiről feledkezett meg valaha? Jézus gyógyítani, vigasztalni, megmenteni, boldogítani, és életet akar adni mindenkinek. Ezért hív minden embert: „Jöjjetek hozzám mindnyájan…” Mindenki jöhet hozzá, aki: Boldogságot, vigasztalást, kegyelmet, békét szomjazik. Legyen erős hitünk abban, hogy az élő Isten Fia, Jézus költözik be hozzánk, amikor áldozunk. A szentáldozás után meg kell történni bennünk a csodának, és ha hazamegyünk, otthon a családtagok, munkahelyen a kollégák fogják csodálni: mennyivel szelídebbek, türelmesebbek, kedvesebbek, elnézőbbek, békeszeretőbbek, lettünk. Ők nem tudják az okát, de mi tudjuk: Jézus Krisztus van nálunk! Ezért van öröm a szívünkben, és ez az öröm, mindent átjár, és eláraszt. Életünk boldogságát Jézust, mutassuk meg mindenkinek az életben. Adjunk hálát Jézusnak azért, hogy minden szentmisében tanít minket, köztünk, bennünk, és velünk él! Ezért lehet örülni az életnek, még a szenvedések, bajok közepette is, sőt az életünk minden megpróbáltatásakor is! Aki előtt folyamatosan ott van az Isten, az örökkévaló cél, az nem téved el vagy, ha el is téved, visszatalál. Kívánok minden Kedves Testvéremnek, Jézus Krisztussal megélt, Krisztust – hordozó szép napokat!