A  MENNYRÖL  SZOLÓ ÖRÖMHÍR.

Mát.4,23. „És bejárá Jézus az egéssz Galileát,tanítva azok zsinagógáiban,és hirdetve az Isten országának evangyéliumát, és gyógyítva a nép között  minden betegséget és minden erőtlenséget.”

  „És megnyitván száját,tanította őket mondván: Boldogok a lelki szegények mert övék a mennyeknek országa. /Mát.5,2-3./ A csodálkozó embertömegnek,különös és szokatlan volt ez a beszéd. Ez a tanítás éppen ellenkezője volt annak amit eddig a papoktol és rabbiktol hallottak. Semmit sem találtak benne ami büszkeségüknek hízelegne,vagy ami becsvágyó reményüket táplálná. Ez az új tanító mégis olyan hatalommal rendelkezik,amely lebilincseli öket. Az Isteni szeretet jó íllata árad egyéniségéböl,mint az illat a virágbol.

  Jézust körülvevő tömegben voltak néhányan akik tudatában voltak lelki szegénységüknek. Voltak olyanok,akik szent jelenlétében érezték, hogy nyomorultak,nyavalyásak,szegények és mezitelenek. /Jel.3,17./S akik az Isten üdvözítő kegyelme után vágyakoztak.  /Tit.2,11./

  „Övéké a mennyeknek orzsága” mondta Jézus a lelki szegényekröl. Ez az ország nem földi,  tehát nem is mulandó. Krisztus feltárta előttük szeretetének,kegyelmének és igazságának lelki birodalmát. Az ő alattvalói a lelki szegények.Az alázatosok és az igazságért üldözöttek.

Övék a mennyeknek országa.Ha Krisztus műve még nem is egésszen tökéletes bennük,a folyamat megkezdődött amely alkalmassá teszi őket, a szentek örökségében való részvételre

a világosságban.  /Kol.1,12./

  Akik beismerik lelki szegénységüket, akik érzik hogy semmi jó sincs bennük,azok Krisztusra tekintve erőt és szentséget nyerhetnek. Jézus felkínálja,hogy lelki szegénységünket, kegyelmének gazdagságával cseréljük fel. Mi nem vagyunk érdemesek Isten szeretetére, azonban jótállonk Krisztus méltó erre,és teljesen üdvözítheti is mindazokat,akik hozzá  közelednek. Bár multunk lehet rendkivül szomorú,a jelenlegi helyzetünk pedig még csüggesztőbb,de ha úgy közeledünk Krisztushoz ahogy vagyunk,elhagyottan és nyomorult  állapotban, akkor részvétteljes Megváltónk elénk jön,átölel bennünket szerető karjaival,és iagzságának fehér öltönyét adja reánk,és így vezet bennünket Atyánkhoz.”

                              /Részlet, EGW  „Isten csodálatos kegyelme” cimű művéböl./