1Kor 2,6-16.

6 A tökéletesek között azonban mi is bölcsességet szólunk, de nem e
világnak, sem e világ múlandó fejedelmeinek bölcsességét, 7 hanem Isten
titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az
Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. 8 Ezt e világ
fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a
dicsőség Urát nem feszítették volna meg. 9 Hanem hirdetjük, amint meg
van írva: "Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg
sem sejtett", azt készítette el az Isten az őt szeretőknek. 10 Nekünk
pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent
megvizsgál, még Isten mélységeit is. 11 Mert ki ismerheti meg az
emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely
benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak
Isten Lelke. 12 Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből
való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk.
13 Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal,
hanem a Lélektől jött tanítással, a lelki dolgokat a lelki embereknek
magyarázva. 14 A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének
dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes:
mert csak lelki módon lehet azokat megítélni. 15 A lelki ember azonban
mindent megítél, de őt senki sem ítéli meg. 16 Mert ki ismerte meg úgy
az Úr gondolatát, hogy őt kioktathatná? Bennünk pedig Krisztus értelme
van.

                            ISTEN KÉPE

Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! (Péld
3,5)

Nagymamám tehetséges művész. Tizenkét unokája van, és valamennyien
kipróbálhattuk magunkat műtermében, hogy vajon örököltük-e ezt az
adományt. Hamar rájöttem, hogy az én tehetségem valahol máshol
rejtőzik. Akárhogy próbálkoztam, a festményeim sosem tűntek olyan
valódinak, mint a Nagyié. Művészi kísérleteim inkább a rajzfilmekre
emlékeztettek. Ekkor azt mondta nagyanyám, hogy arra figyeljek, amit
látok, ne arra, hogyan kellene kinéznie festményem tárgyának. Habár
sohasem lettem festő, ezzel megtanított egy leckét Istenről.
Sok éven keresztül olyannak "festettem le" Istent, amilyennek szerintem
lennie kellett volna. Mivel nem értettem néhány dolgot vele
kapcsolatban, létrehoztam a saját elképzelésemet. Akárcsak a
festményeim esetében, az eredmény elég szánalmas volt. Amikor pedig
nehéz idők jöttek, a reményem elporladt. De nagymamám tanácsa
továbbsegített keresztyén utamon. Segített elengednem a magam
létrehozta képet, és a Bibliában keresnem, milyen Isten valójában.

Imádság: Jó Atyánk, megmutatod magad igéden keresztül. Segíts, hogy a
te arcodat keressük.

 Ámen. (Zsolt 27,8)