Mindannyiunk életében vannak krízis helyzetek, folyamatok, betegségek, amelyek felborítanak mindent, sőt megkérdőjeleződik a jelenünk és a jövőnk egy – egy területét vagy az egészet is. Van, hogy úgy érezzük, inog, recseg minden életünkben. Azonban vegyük észre, hogy Isten soha nem akarja a szenvedést, a betegséget, és amikor megengedi, és nehézségek közé enged minket, akkor azért teszi, mert egy életbevágó felismerést szeretne nyilvánvalóvá tenni a számunkra. A mai éltünkben megengedte a vírust, de itt van a vírus elleni vakcina is. Mit gondoltok, maguktól jöttek rá a feltalálók? Nem! Isten segített rátalálni, azért, hogy sokkal nagyobb rossztól mentsen meg minket. Isten adott most is, ahogyan ad minden esetben fordulópont az emberiség életében, mert azt szeretné, hogy abból az állapotból sikerüljön valamilyen módon lelkileg – testileg megerősödve, életképesen kikerülnie az emberiségnek, és egyáltalán nem akarja, hogy összeroppanjunk. A szabadulás lehetőségét megadja mindig az Isten. De vajon akarunk – e szabadulni abból az élethelyzetből, vírustól? Vajon akarunk – e szabadulni a bűneinktől, akarunk – e változtatni életünkön? A mai Evangéliumban is olvashatjuk, hogy emberek mentek Jézushoz, hogy megszabaduljanak a rossz állapotukból. „Abban az időben Jézus kijött a kafarnaumi zsinagógából, és elment Simon és András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik. Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. ( Mk 1, 29 – 32 ) Tanuljunk Péter anyósától. Amikor „megszűnt a láza, szolgált nekik.” Jó ha látjuk, hogy Istennek semmi értékeset nem tudunk adni, egyedül csak önmagunkat, szolgálatunkat és engednünk kell, hogy megmentsen bennünket. Nincs annál szomorúbb, mint amikor valaki segítségre szorul, de nem akarja, hogy megmentsék. Ne tegyük lehetetlenné, hogy Isten segítsen rajtunk! Azon lehet segíteni, aki engedi, hogy segítsenek rajta, aki eljut odáig, hogy ő önmagától nem talál kiutat. Amíg nem jut el egy szenvedélybeteg, vagy egy bűnös arra a pontra, hogy segítségre szorul, addig menthetetlen. Mivel szeret minket az Isten, mindig fog figyelmeztetni, hogy eljussunk végre odáig, hogy kiáltsunk Hozzá. Szeressük, imádjuk, dicsőítsük, adjunk hálát Neki! Hívjuk Őt, és nyugodtan kérjünk tőle segítséget! Legyen bennünk életösztön, és akarjunk élni itt, és majd Istennél az örökkévalóságban.Ámen.