Voltál - e kisgyermek korodban egyedül teljesen sötét szobában, amikor féltél, és lélegzetedet visszafojtva, remegve vártad - mi történik a következő másodpercben? Egyszer csak nyílt az ajtó, és akkor te megnyugodtál. – Megjártad - e már a lélek sötét éjszakáját? Amikor értelmetlennek és kilátástalannak tűnt minden, és ami eddig szépséggel, melegséggel és boldogsággal töltötte el életedet, minden besötétedett? Akkor azt hitted, hogy Isten hallgat, és elhagyott. Egyszer csak, jött egy megvilágosodás, és elárasztotta a szeretet az életedet, és elöntött az öröm. - Nem volt már kétség, értelmetlenség és kilátástalanság benned, - tudtad, hogy Isten szeretete elűzte az árnyakat, a félelmet, és a rettegést. – Szent Pál apostol is szeretne megvigasztalni:- - „ Testvéreim! Ha Isten velünk, ki ellenünk? Aki nem kímélte saját Fiát, hanem mindnyájunkért áldozatul adta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Ki emel vádat Isten választottai ellen? Isten, aki a megigazulást adta? Ki ítél el? Krisztus Jézus, aki meghalt, sőt fel is támadt, és az Isten jobbján közbenjár értünk? Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség? Ruhátlanság, életveszély vagy kard? Amint írva van: „Teérted irtanak mindennap bennünket, és úgy tekintenek minket, mint a leölésre szánt juhokat.” De mindezeken diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. Biztos vagyok ugyanis abban, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van. ( Róm 8,31b – 39 ) - - Egyszer mindnyájan elérkezünk földi életünk végéhez. - De van olyan is, hogy amikor meghalt egy szerettünk, akkor bennünk is meghalt valami és mi is meghaltunk egy kicsit! - Igen, akkor érezhetjük, hogy a halál bennünk is munkálkodik. Mikor kórházról kórházra kell járni és bizonytalan az orvos, mert ő sem tudja, és mi sem tudhatjuk, hogy mit hoz a holnap, - félünk, - csak azt érezzük, hogy korábban többet bírtunk, korábban volt lelki erőnk is, de most már a halál elkezdett munkálni életünkben. De, ennek ellenére, hisszük, és reméljük, hogy senki és semmi nem szakíthat el bennünket Jézus Krisztustól. – Hisszük, hogy Isten úgy intézi majd életünket, hogy a gonosz minden ellenünk irányuló mesterkedése meghiúsuljon, és mi eljussunk a Célhoz. - Lehet, hogy a halálunk olyan félelmetes lesz, mint egy sötét szoba, de amikor egyszer csak kinyílik az Örökkévalóság kapuja, - akkor eltűnnek az árnyak, - felragyog a Fény és elmúlik a félelem és a rettegés. - Egyáltalán semmi teremtmény, legyen még olyan erős, mint a Gonosz, - nem ragadhat el bennünket Istentől. - Igaz, ehhez kell az is, hogy mi is akarjunk egykor ott lenni Istennel. - - Igaz, olykor sötétségben járunk, - az életünkben követünk el mi is bűnöket, - de kérjük Isten bocsánatát, kegyelmét. - Bízunk, remélünk abban, hogy nem engedi meg, hogy elszakadjunk Tőle. - Tartson is meg mindnyájunkat, az Ő irgalmas szeretetében.