".. esküt tettünk, hogy Isten törvénye szerint élünk, amelyet Isten adott szolgája, Mózes által, és hogy megtartjuk és teljesítjük Urunknak, az Úrnak minden parancsolatát, végzését és rendelkezését. Nem adjuk leányainkat feleségül az ország egyéb lakóinak, sem az ő leányaikat nem vesszük feleségül fiainknak.Ha az ország lakossága árut vagy bármilyen gabonát hoz be eladásra a nyugalom napján, nem vásárolunk tőlük a nyugalom napján, vagy más ünnepnapokon. A hetedik évben bevetetlenül hagyjuk a földet, és elengedünk minden tartozást. Kötelezőnek fogadtuk el, hogy évenként egyharmad sekelt adunk Istenünk házának a szolgálatára..."Október 31-én a XVI. századi egyház-reformációért adunk hálát Istennek. Innen számítják annak az egész világra kiható mozgalomnak az indulását, aminek a lényege ez volt: vissza kell térnünk a Szentíráshoz. Az emberek kezébe kell adni a Bibliát, le kell fordítani nemzeti nyelvre, és aki ezáltal élő hitre jut, annak meg kell tanulnia e szerint élni. A Bibliában világos útmutatás van nemcsak sok lelki-hitbeli kérdésre, hanem az élet minden kérdésére vonatkozólag. Meg kell tanulnunk ezt komolyan venni és ehhez igazodni. Visszaalakítani = "re-formálni" a gondolkozásunkat, egész életünket Isten igéjéhez.Egyébként a történelem során minden reformációban ez történik.Ezt a vágyat is mindig Isten Szentlelke szítja fel az ember szívében. Előkerül a törvénykönyv, a Tóra, Mózes könyve, és "felolvasta azt a Vízi-kapu előtt levő téren virradattól délig, azok előtt a férfiak és nők előtt, akik meg tudták azt érteni. Az egész nép pedig nagy figyelemmel hallgatta a törvénykönyvet."Virradattól délig - állva. Áldozatot is hoztak azért, hogy Isten igéjét megismerhessék, mert ott volt a vágy a szívükben, hogy ahhoz kellene igazodni. "Aztán szakaszonként olvasták a könyvet, Isten törvényét, és meg is magyarázták, úgy hogy a nép megérthette az olvasottakat."Amikor Isten igéje szíven talál egy embert, akkor abból azonnal az a kérdés következik, hogy most akkor mit kell másként tennem? Ilyenkor döbben rá az, aki hittel hallgatja és komolyan veszi, hogy milyen messze sodródunk mi Isten akaratától. Mennyire más szempontok szerint rendezzük be az életünket, mint ahogy azt Isten az Ő népének megmondta. És milyen sok-sok nyomorúságnak pontosan ez az oka.Azért sírtak ezek az emberek akkor ott Ezsdrás bibliaolvasása után, mert rádöbbentek: de nagy kár volt eddig Isten igéje nélkül élni! De sok bajt megelőzhettük volna, ha ezt, amit most hallottunk, előbb tudjuk és komolyan vesszük.Ámen