Zsolt 56; 5Móz 20,1-4.

1 A karmesternek: "A messzi fák galambja" kezdetű ének dallamára. Dávid
bizonyságtétele abból az időből, amikor a filiszteusok elfogták Gátban.
2 Légy kegyelmes hozzám, Istenem, mert bosszút lihegnek ellenem,
szüntelenül támadnak és gyötörnek engem.
3 Ellenségeim szüntelenül bosszút lihegnek, sokan támadnak rám
kevélyen.
4 Ha félek is, benned bízom!
5 Istenben, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek, ember
mit árthat nekem?!
6 Szüntelenül elferdítik szavaimat, minden gondolatukkal rosszat
akarnak nekem.
7 Összefognak, lesben állnak, lépteimet figyelik, mert az életemre
törnek.
8 Megmenekülhetnek-e gazságuk ellenére? Taszítsd el haragodban e
népséget, Istenem!
9 Te számon tartod bolyongásomat. Gyűjtsd könnyeimet tömlődbe, legyenek
benne könyvedben!
10 Meghátrálnak majd ellenségeim, amikor hozzád kiáltok. Ebből tudom
meg, hogy Isten velem van.
11 Istenben, akinek igéjét dicsérem, az ÚRban, akinek igéjét dicsérem,
12 Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!
13 Tartozom neked, Istenem, fogadalmaimmal, megadom hálaáldozatomat.
14 Hiszen megmentettél engem a haláltól, lábamat az elbukástól, hogy
járhassak Isten színe előtt az élet világosságában.
1 Ha háborúba vonulsz ellenséged ellen, és látsz lovakat, harci
kocsikat és nálad nagyobb sereget, ne félj tőlük, mert veled lesz
Istened, az ÚR, aki felhozott téged Egyiptomból. 2 Amikor készültök az
ütközetre, lépjen elő a pap, és beszéljen a néphez. 3 Ezt mondja nekik:
Halld meg, Izráel! Ti most készültök megütközni ellenségeitekkel. Ne
lágyuljon meg a szívetek, ne féljetek, ne rettegjetek, és ne rémüljetek
meg tőlük! 4 Mert Istenetek az ÚR veletek megy, harcol értetek
ellenségeitek ellen, és megsegít benneteket.

                         ISTEN TŰZHARCBAN

Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem. (Zsolt
57,2)

Gyorsan felkaptam a magazint, aminek a címlapja felkeltette az
érdeklődésemet. Tábori lelkészekről szólt a vezércikk, akik igyekeznek
Isten igéjét megélni a háborús Irakban. A legnagyobb megdöbbenésemre a
cikk egy olyan lelkész történetével kezdődött, aki a borzalmak láttán
hátat fordított Istennek, vallásnak, sőt meggyűlölte Istent.
Mélyen sértett a krízisen átmenő hívő ember beszámolója. De magamnak is
fel kellett tennem a kérdést: "Mi vinne rá, hogy elforduljak Istentől?
Egy keserves válás? A gyermekem halála? Egy gyógyíthatatlan rák?"
Megértettem a lelkészt, akit a belső harc keserűvé, mérgessé tett, és
elidegenített Istentől.
Továbbolvastam, hogy a lelkész, aki később a háborúban megsérült
katonáknak adott lelki tanácsot, vajon visszanyerte-e hitét. Hazatérve
hónapokig agonizált, azonban egy új kapcsolata alakult ki az Úrral,
amit az Irakban átélt szörnyűségek hoztak elő. Egy élet-formáló és
hitpróbákkal teli időszak után a katona-lelkész visszatért Istenhez.
Más személyként, de mégis hívő ember maradt.
Ez a történet számomra azt mutatta, hogy a kétség ideje a megújuló hit
kapuja lehet.

Imádság: Urunk Jézus, bármilyen hitünk is van, kérünk, fogadd el és
növeld azt napról napra.

A kétség és a küzdés másik oldalán egy mélyebb hit ajtaja áll.

Ámen.