2009. szeptember 8. kedd

1Kir 19,1-18.

1 Amikor Aháb elmondta Jezábelnek mindazt, amit Illés tett, és hogy a
prófétákat megölte karddal, 2 Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az
üzenettel: Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap
ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt! 3 Illés megijedt,
elindult és elment, hogy mentse az életét, és elérkezett a júdai
Beérsebába. Legényét ott hagyta, 4 ő pedig elment a pusztába egynapi
járóföldre. Odaérve egy rekettyebokorhoz, leült alá, meghalni kívánt,
és ezt mondta: Elég most már, URam! Vedd el életemet, mert nem vagyok
jobb elődeimnél! 5 Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt.
De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl,
egyél! 6 Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél forró kövön sült
lángos és egy korsó víz van. Evett és ivott, majd újra lefeküdt. 7 Az
ÚR angyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj
föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted! 8 Ő fölkelt, evett és
ivott, és annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven
éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig.
9 Itt bement egy barlangba, és ott töltötte az éjszakát. Egyszer csak
így szólt hozzá az ÚR igéje: Mit csinálsz itt, Illés? 10 Ő így felelt:
Nagyon buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai
elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig
fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el
akarják venni. 11 Az ÚR ezt mondta: Jöjj ki, és állj a hegyre az ÚR
színe elé! És amikor elvonult az ÚR, nagy és erős szél szaggatta a
hegyeket, és tördelte a sziklákat az ÚR előtt; de az ÚR nem volt ott a
szélben. A szél után földrengés következett; de az ÚR nem volt ott a
földrengésben. 12 A földrengés után tűz támadt; de az ÚR nem volt ott a
tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott. 13 Amikor Illés ezt
meghallotta, palástjával eltakarta az arcát, kiment, és megállt a
barlang bejáratánál. Egy hang pedig így szólt hozzá: Mit csinálsz itt,
Illés? 14 Ő így felelt: Nagyon buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek
Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták
oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam
meg, de az én életemet is el akarják venni. 15 Ekkor azt mondta neki az
ÚR: Menj, kelj ismét útra a pusztán át, Damaszkuszba, és amikor
odaérsz, kend fel Hazáélt Arám királyává. 16 Azután Jéhút, Nimsi fiát
kend fel Izráel királyává; Elizeust, az ábél-mehólái Sáfát fiát pedig
kend fel prófétává a magad helyébe! 17 És aki majd megmenekül Hazáél
kardjától, azt Jéhú öli meg, és aki megmenekül Jéhú kardjától, azt
Elizeus öli meg. 18 De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden
térdet, amely nem hajolt meg a Baal előtt, és minden szájat, amely nem
csók

olta meg azt.

                       ISTENRE TÁMASZKODNI

Illés meghalni kívánt, és ezt mondta: Elég most már Uram! Vedd el
életemet...! (1Kir 19,4)

Elvesztettem az állásom. Hat hónap keresés után 2500 mérföldnyi
távolságra találtam munkát. Feleségem és gyermekeim otthon maradtak
addig, amíg kipróbáljuk, hogy boldogulok az új állásban. Az első három
magányosan töltött hónap egy rémálom volt. Az új munka nagy kihívás
volt, és hiányzott a családom. Egyedül éreztem magam, és sírtam
kétségbeesésemben.
Ilyen időszakokban teljesen azonosulni tudok Illéssel. Miután Isten
képessé tette őt egy halott gyermek feltámasztására, az eső
elállítására és a mennyből tüzet hozni a földre, Jezábel megfogadta,
hogy megöli őt. A félelem és a feszültség túl nagy volt Illés számára.
Amikor látom, hogy a nagy próféták kétségbeesése után hogyan ér véget a
történet, köszönetet mondok Istennek, mert ez számomra reményt ad. Ha
tele vagyunk feszültséggel, és elveszettnek érezzük magunkat,
gondolhatunk arra, hogy Isten milyen szeretettel vigyázott Illésre.
A napi bibliaolvasás által bátorságot nyerhetünk, és jobban
ráhangolódhatunk Isten hangjára. Amikor fájdalmunkat elmondjuk
imáinkban, és keresztyén közösséget keresünk, ő kisegít bennünket a
depresszió sötét völgyéből. Illés talpra állt, és tovább szolgálta
Istent. Mi is támaszkodhatunk Istenre, és reményt találhatunk.

Imádság: Urunk, segíts éreznünk jelenléted a csüggedés óráiban!

Ámen.