Miért fogadjuk el, amit szüleink mondanak nekünk? – Írni és olvasni is csak az tanul meg, aki hisz tanítójának. Aki nem hisz mások elmondott, vagy leírt szavában, az bármiről is csak annyit tudhat, amennyit ő maga megtapasztalt. Igen hamar találkozunk azonban olyan emberekkel is, akik minket félre vezetnek, akár azért mert olyasmiről beszélnek, amihez ők nem értenek, amit ők sem jól tudnak, akár azért, mert egyszerűen félre akarnak vezetni minket. – „Amikor a jeruzsálemi főtanácsban látták Péter és János bátorságát, és amikor megtudták, hogy írástudatlan és tanulatlan emberek, meglepődtek. Fölismerték bennük Jézus tanítványait, ráadásul a meggyógyult ember is ott állt, és így nem tudtak mit mondani. Kiküldték tehát őket a gyűlésteremből, és egymás között tanakodtak: „Mitévők legyünk ezekkel az emberekkel, hiszen egész Jeruzsálem tudja, és nem is tagadhatjuk, hogy nyilvánvalóan csoda történt általuk? De, hogy a dolognak tovább ne terjedjen a híre a nép között, fenyegessük meg őket, hogy senkinek se említsék többé az ő nevét.” Ezzel behívták őket, és megparancsolták nekik, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében. Péter és János azonban így válaszolt: „Ítéljétek meg magatok, helyes volna - e Isten előtt, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre! Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk.” Erre újra megfenyegették, majd a népre való tekintettel szabadon bocsátották őket, mert semmi jogcímet sem találtak megbüntetésükre. Mindenki dicsőítette Istent a történtek miatt. ( ApCsel 4, 13 – 21 ) Naponta megtapasztalhatjuk, hogy van jó és rossz, van szeretet és gyűlölet, és mindez nem csupán látszat és elképzelés, hanem megtapasztalt valóság. Emberi világunknak ez a része olyan valóság, amely mindennél fontosabb a számunkra, amely meghatározója nem csak mindennapi életünknek, hanem legfontosabb életre szóló döntéseinknek is. Mindnyájan tapasztaljuk, hogy az emberek sok kérdésben egymástól eltérő módon vélekednek, és tudjuk, senkire sem erőltethetjük rá saját elképzeléseinket. Ennek ellenére mindenki beláthatja, hogy egyszerre két egymásnak ellentmondó igazság, egymást kizáró világnézet nem lehet igaz. Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk.” Bár emberi értelmünkkel felismerhetjük Isten létét, mégis szabadon kell döntésünk. „Ítéljétek meg magatok, helyes volna - e Isten előtt, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre!” Mi valóban hiszünk - e, és ha hiszünk, elfogadjuk – e a tanítványok tanúságát, és az általuk tett csodát? Elfogadjuk – e, hogy Jézus Krisztus a mi Megváltónk, Üdvözítőnk? Fogadjuk el a Jézus által felkínált, felajánlott megbocsátást! Köszönjük meg a szeretetét, jóságát, az értünk hozott áldozatát, kegyelmét, és az örök élet ajándékát!