A életünket a táplálkozás tartja fenn. Azért nem halunk meg, mert eszünk. De nem csak a testünk éhezik, hanem a lelkünk, sőt az értelmünk is. - Találóan fogalmaz József Attila: „úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér”! - Kell a boldogság, a békesség, a szeretet, a megértés, az elfogadás, a megbecsülés. Kell a jó szó, a gyengéd érintés, az igazi közösség. - Isten ismeri az éhségeinket, ezért gondoskodik rólunk, ahogy a mező liliomairól és az ég madarairól… Tudjuk, hogy az éhséget éppenséggel el is nyomhatjuk, és megtömhetjük a testünket, de a lelkünket is valami mással. Igaz, az éhséget elnyomhatjuk, próbálhatjuk csillapítani valami mással, ahogy teszik sokan évezredek óta. Egy darabig talán fog sikerülni, de meg kell tanulnunk, hogy nem lehet, és nem is érdemes elnyomni a lelkünket! Előbb - utóbbeljön az a nap, amikor igazán és szétválaszthatatlanul együtt akarunk lenni Jézussal. A szentáldozáskor Jézus, nem tűnik el, nem semmisül meg bennünk, hanem erővé, gondolattá, szeretetté lesz. - Fogadjuk el Jézust annak, akinek mondja magát, és akinek mondta Őt az Atya: Ő az én szeretett Fiam. - Jézussal lehet azonosulni, vele igazán lehet szétválaszthatatlanul eggyé válni. Nem úgy, hogy hol egy vagyok vele, hol nem. Hol megyek a külön útjaimon, néha pedig odakiáltok Neki: Segíts! - Jézus minden körülmények között fel kell vállalni. Akárhol jelenünk is meg, - vele együtt kell, hogy megjelenjünk. De még inkább eggyé tesz vele a szentáldozás. - - Jézus mondja: „Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, és mégis meghaltak. Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a világ életéért.” ( Jn 6,50 - 51) - Ez azt jelenti: - Ahogy a táplálék éltet, életben tart, erőt ad, úgy a Jézussal való egység megtart, és adja meg az elvehetetlen az új életet, - az örök életet. - Jézus igazán, valóságosan, és lényegileg adja nekünk önmagát, az Ő életét, az Ő erejét. Akkor csakugyan Ő fog vinni minket mindenhova, és Őt fogjuk vinni magunkban mindenhova. - A szentáldozás adjon erőt a hétköznapokban, és az érettünk meghalt és feltámadott Jézus Krisztussal is, és egymással is, maradjunk meg egy közösségben.