Jézus szombatnapon, a zsinagógában meglátott egy béna kezű embert.Gondoljunk bele, milyen rossz lehetett a bénának. Milyen rossz, ha csak egy testrészünk nem használható valamiért, például eltörik a kezünk, vagy a lábunk, akkor döbbenünk rá arra, hogy egyből milyen tehetetlenekké leszünk. Ami addig természetes és magától értetődő volt, az mind - mind problémát jelent. Amikor egy testrészünk beteggé lesz, az kihat a test egészére, mert megbomlik az egyensúly. Sőt, mindez érinti az egész embert, a testét és lelkét egyaránt. Tehát ez béna kéz, sokkal többet jelent a szószerinti értelmezésnél: mert sok minden megbénul bennünk. Sok minden megbénul körülöttünk. Elmondhatjuk, hogy az idő múlásával megbénul az életünk. - - Ma, Jézus elénk állítja a segítségre szoruló embert: - „Jézus az egyik szombaton elment a kafarnaumi zsinagógába, és tanítani kezdett. Volt ott egy jobb kezére béna ember. Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja - e szombaton; hogy aztán okot találjanak a vádaskodásra. Ő azonban ismerte gondolataikat. Megszólította tehát a béna kezű embert: „Kelj fel, és állj ide a középre!” Az felkelt és odaállt. Jézus akkor hozzájuk fordult: „Kérdem tőletek: Szabad - e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy pusztulni hagyni?” Végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az megtette, és meggyógyult a keze. Erre esztelen harag szállta meg őket, és arról kezdtek tanakodni, hogy mit tegyenek Jézussal.” ( Lk 6,6 – 11 ) - - A jobb kezére béna ember, igazából nem mondott semmit, nem kiáltott, nem is kérte Jézus segítségét, de Jézus meglátta a beteg embert. - Az írástudók és a farizeusok nem vették észre a beteg embert. - Sokszor mi sem vesszük észre, még a családban lévők betegségét sem, és nem is akarjuk elhinni, hogy ők már nem bírnak, nem tudnak segíteni, szolgálni, hanem segítségre szorulnak. Sajnos nem minden ember tud vagy akar segíteni, mert az élet rohanásában észre sem veszik, hogy segítségre szorulunk, - sokszor még a mellettünk élők sem. Mi pedig nem kiáltunk, hagyjuk, hogy rohanjanak tovább, és közömbösen elmenjenek mellettünk, mert menni kell, rohanni kell nekik, tenni kell a saját feladataikat. - Jézus meglátta a segítségre szoruló embert, - mint ahogyan ma is meglát minket - és így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” – „Az megtette, és meggyógyult a keze.” - Az „áldott orvos”, Jézus szava is elég volt a kezére béna ember gyógyulásához. - A kezére béna ember, a sokévi tehetetlenség után újra egészséges lett. - Ma is szól Jézus áldott életmentő, reményt adó, gyógyító örök szava, vagy bűneinktől feloldozó, irgalmat adó keze felénk. - Kérjük Jézus Krisztust, igazítsa helyre a mi kificamodott vagy beteg kezünket, tagjainkat, - beteg, bűnös életünket, hogy végre tudjunk szeretni, és meg tudjuk ölelni egymást. - Tanuljunk Jézus Krisztustól, aki konkrétan segít rajtunk, és amit kaptunk Istentől, azért legyünk hálásak! - Ez a földi életünk igazi gyógyulása lesz, és ezáltal, boldogan vándorolhatunk az örökélet felé.